Sajna ez a bejegyzésem valahol elveszett. Igaz, hogy valamikor eltörött egy balesetben a memória kártyám, de reméltem, hogy a véghajrá csak meg maradt... Ha mól emlékszem az úgy volt, hogy reggel kilenckor a zsilipnél várakoztam, mikor jött egy aranyos nő és mondta, hogy induljak neki. Említettem, hogy 10-re lett megbeszélve az indulás az emberrel. Kérdeztem, hogy nem baj e ha nem várjuk meg. Mondta, nem baj. Oksa akkor tudjuk le azt a pár zsilipet :-)
Ahogy haladtunk, úgy 500 méterenként egy egy zsilipet kezdett gyanús lenni, hogy sok sok zsilipet látok magam előtt. Már vagy a hetediknél járhattunk, mikor megkérdeztem a zsilipelős nőt, aki jött velem és minden zsilipet nyitott nekem, hogy mennyi zsilip van. Mondta, hogy 10. Na akkor megnyugodtam, hogy már csak kb. Három lehet hátra. Mikor leküzdöttük azokat, éltem a gyanu perrel látván a többi zsilipet előttem, hogy mi van. Azt mondta, hogy onnan van tíz, ahol kérdeztem és nem összesen annyi. :-)
Na azért csak megérkeztünk az utolsóhoz. Ott átadott egy másik zsilipkezelő lánynak. Hamarosan megjelent egy másik lány is,aki segédkezett a zsilipelésnél. Na akkor meg is kérdeztem mennyi zsilip van. Mondtak is valami számot,de én éltem a gyanuperrel és rá is kérdeztem rögvest, hogy még annyi, vagy összesen :-) bele borzongtam a válaszba. Összesen 37
Délután négyre végeztem a sok, sok zsilippel. Isszonyatosan fárasztó volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése