Július 26

Július 26. Kedd
Commercyből, Toulba kb. 40 km.
A lényeg, hogyAhol beléptem a Franciák  országbába, Givet-nél, onnan mostanáig, 280km-t tettem meg. Átvergődtem 72 zsilipen.
Nagyon vártam mi lesz ha elérem az egyes számú zsilipet :-)  nem lett semmi. Jött egy alagút. Aztán elkezdtem lefelé zsilipelni. Rettenetes volt. 600-800méterenként egy zsilip. Trousseitől Toulig, ami kb. 8 km lehet 13 zsilipen keltem át. Annyira fárasztó volt a gyors egymás utánban való zsilipelés, hogy teljesen kimerültek a telepeim. A víz, amin haladtam amúgy annyira tiszta volt, mint egy uszoda medencéjében. Sajna nem sikerült rendes képeket csinálnom róla mert megállásról szó sem lehetett. A konvolyal kellett maradni, ha nem akarok két zsilip között maradni. Szerencse, hogy lefele mentünk, mert felfelé zsilipelni itt kiborító lehet. Szóval, volt, hogy 3 méter mélyre lelehetett látni a vizi növények közé! Volt egy aranyos hely. Minden csupa fehér volt. Gondolom valami mész készítő gyár lehetett. Mégma pici mozdony is, amivel a tartály vagonokat huzigálták is hó fehér volt :-)  Nekem nagyon tetszett!

Megnéztem mi vár még rám. Embert próbáló szakasz! 123 kilóméteren egy 93 zsilipelésből álló szakasz. Ez riasztó!!! Na utána is lesz még olyan, hogy egy236km-es távon 115 zsilipen kell majd áthaladnom. Egyedül a Saone 159km-es szakasza lesz 19 zsilippel viszonylag lazább! Gondolom. De hogy mi vár ott rám az majd csak ott derül ki, kb. 3-4 nap múlva.

SZÖSSZENET
Egy angol házaspárral haladtam a mai zsilipelős szakaszban a konvolyal. Elnéztem őket és bele gondoltam, hogy ezek most életük legnagyobb kalandját élik meg. Kiszakadtak a kipárnázott kalodájukból a való életbe! Annyira pánikolt a feleség a hajó vezetése közben, hogy néha meg is rémültem.A zsilipben elkezdett tolatni felém. Aztán gyorsan előre, majd megint hátra. Közben igyekezett kikötni a hajót. A kötelekkel és a hajóval is kellett egyszerre teljesítenie. Félelmetes volt. Nem tudta olyan gyorsan megkötni a kikötő bakhoz, hogy a hajó el ne ússzon. Szerintem az irányváltót nem rakta üresbe. Lesz mit mesélniük otthon ha hazaérnek. Lesz mivel sápasztani az ismerősöket :-)
Amúgy a feleség kedves teremtés volt. Jókat beszélgettünk a zsilipekben. A férj szerintem kicsit féltékeny is lehetett :-)

Július 25

Július 25. Hétfő
Saint-Mihielből, Commercybe. 20km.
Mivel a zsilipelésen már előző nap túl voltam és a tövében parkoltam, nem volt más dolgom reggel, mint elkötni a hajót és indulás. Egy órányi hajózás után értem a következő zsiliphez. Alig kellett várnom 9-ig és már zsilipelhettem is. A többiek előtt vagyok két zsilippel :-)  Minden rendben haladt vagy 3-4 zsilipet legyűrtem, mikor megérkeztem Commercybe. Kezdődhet a benzinkút keresés. Először egy Aldit találtam, ahol egy picit vásároltam. Wifi is lett és kiderült hol a benzinkút. Majd vissza a hajóba a kannákért. Hajóval próbáltam megközelíteni, de nem volt lehetőségem megállni, kikötni. Vissza a kikötőbe. Gyalog indultam neki. Miért is nem csodálkozok azon, hogy az egyik hajóstól kaptam egy huzigálós kiskocsit. Azon sem lepődtem meg, hogy félútig érve, megállt egy szembejövő autós egy bazi nagy terepjáróval és felajánlotta, hogy elvisz a kútra, meg vissza a kikötőbe! Sikerült lebeszélnem róla :-) Persze a kút, naná, hogy kártyás volt. Mikor oda értem az egyik kútban valaki bent felejtette a kártyáját. Micsoda feledékeny emberek vannak! Letámaszkodtam az oszlophoz, és elővettem az 50 Eurot, ha jön valaki, akkor megkérem, hogy tankoljon nekem is. Nem jött senki vagy egy fél óráig. Egyszer csak vissza jött a kártya tulajdonosa. Elvitte a kártyáját. Megint vártam egy fél órát mire jött egy kisleányzó tankolni. Felvázoltam neki a problémám. Elmagyarázta, hogy menjek be az Intermarschéba és ott adnak kártyát, amivel tankolhatok. Na már ezt is tudom :-)  Nem csoda, hogy kevesen voltak dél-egy óra lehetett. ilyenkor gondolom mindenki dolgozik. Na megtankoltam a két kannát aztán indulnék vissza, erre megáll egy gyögyörű nagy Mercedes és az ember mondja hogy segít elvinni a kannákat. Őt is lebeszéltem róla. Tréfásan mondtam neki, hogy kell nekem is egy kis gimnastic :-)  Csak csak erősködött, de sikerült kicsit elbeszélgetnünk és abban maradtunk, hogy jót tesz nekem az a kis gyaloglás :-)  Ami igaz, az igaz, kell is a testmozgás, mert azt veszem észre, hogy eltespedek. Az egésznapos vezetés a hajókormánynál nem fizikai munka!!!
Késő délután még benéztemna városba, mi is van erre felé. Szerintem ugyan olyan mint a többi Francia kis település, néhány kivételes helytől eltekintve. Kicsit lelakott, sok üzlet zárva, a házakat a 70-80as évelben ha kellett festették újra. Szóval olyan Franciás, megállt az idő filing van itt is. De ezt Én szeretem. :-)

Július 24

Július 24. Vasárnap
Verdunból, Saint-Mihielbe. 50km.
Nyolckor elindultam, pedig tudtam, hogy a zsilip csak kilenckor nyit. Nem baj kivártam a töviben, egy kiépített kikötő helyen. Azt hittem nem férek majd be, mert voltak már előttem ketten, jó nagy hajóval. De a zsilipkezelő csak mondta, hogy menjek. Mentem. Keresztbe ugyan, de befértem! Haladtam is rendesen. Beért a Finn fából épült vitorlás. Nagyon szép darab. Meg is előzött, de a következő zsilipnél mindig be kellett várnia. Gondolom megunhatta a nagy rohanást, mert a negyedik zsiliptől már csak komótosan nyomta. Végig együtt zsilipeltünk. Sajnáltam szegényt, hogy be kell várnia. Így hozta a sors. Mikor beértünk Saint- Mihielbe, Ők másodiknak álltak de a kikötőbe. Azaz rákötőttek egy már bent lévő hajóra. Zsúfolásig tele volt a kikötő. Szemernyi hely sem volt. Tovább is mentem, bár a benzinem nagyon fogytán volt. A város végiben volt a zsilip. Ez autómata. Nem álltam be, hanem előtte kikötöttem valami fürdőző helyen. Feltankoltam a hajót. Alig volt már benne. Lehetett vagy fél liter. Aztán irány a zsilip. Bár 5 óra van, gondootam elindulok Commerci irányába, még ha nem is érhetem el, de legalább haladok.Na ahogy átértem ott állt üresen a klassz kikötő hely. Be is parkoltam. Holnap legalább már innen indulhatok, nem kell megvárni a zsilipnyitást.
Nagyon örvendetes, hogy elértem az egy számjegyű zsilipeket. Azt hiszem ez most a kilences. Az 54_ből, már csak kilencet kell legyűrni ezen a szakaszon. Remélem utána már csak lefelé visz az út!!!
Amúgy hiába szereltem fel a vitorlát. Nem volt szeles napom. Az a kevés is ami fújt, szembe. Hol van már a tegnapi jo ki Északi szél, amit a front hozott!

Július 23

Július 23. Szombat
Champból, Verdun elővárosába. 14km.
Szóval éjszaka nagy brutál esők voltak. Jó nagyot aludtam. Fél kilenc fele ébredtem. Összeraktam magam és indultam is. Nem kellett sokat mennem, kb 50-100 métert és a zsilipnél voltam, ami már nyílt is. Itt is egy kedves Francia lány volt a zsilipkezelő. Mondta, hogy várni kell mert jön egy másik hajó is. tekergettük a zsilipkapu tekerentyűjét azt vártunk. Egyszer csak jött a telefon, hogy a hajó mégsem jön. Na kapu visszazár, és jöhet is a víz. Jött is. Amúgy komótosan. Már kezdtem is kicsit zavarban lenni, hogy ez a leányzó ennyire óvatos velem. Na erre elkezdett kifordulni a hajó. Alig bírtam tartani. Csak nem égetem le magam azzal, hogy itt bénázok! Olyan nagy örvények voltak ebben a zsilipkamrában, hogy az valami veszedelem. A kapu meg elkezdett rázkódni. Olyan hangja volt, mint egy kivénhedt traktornak. Pedig motor az nincs is benne. Gondolom valahol folyt át rajta a víz és az örvények keltették ezt a rettenetes hangot. Na csak megteltünk. Az egyik kaput nyitottam Én a másikat meg a leányzó. Hát erre a leányzó oldalán beragadt. De jó, hogy nem Én voltam azon az oldalon. Még rámverik a balhét, hogy elrontottam. Se nyit, se csuk. Meg állt, mint a cövek. Mondtam a leánynak, hogy hozok egy kötelet és majd kimozdítjuk. Nem lett belőle semmi, mert mondta, hogy menjek csak a félkapunyi résen. Majd jönnek a szerelők megjavítják :-)  Itt mindenkinek meg van a dolga, és nem üti bele az orrát a másikéba! :-)
Szépen haladgattam, de az esőfelhők egyre jobban kezdtek utól érni. Ki is kötöttem egy klassz helyen, Verdun határában. Kaptam a benzines kannát aztán usgyí. A benzinkutak messzi voltak gyalog. Ráadásul kártyásak is voltak :-( A tőszomszédságában volt egy Lidl. Bánatomban, ha már ott vagyok, vettem két  óriás Camembert, meg fincsi puha kenyeret. Ahogy Én nevezem, kalácskenyeret.
A szél iránya jónak tűnt, felszereltem a csatorna árbócot, meg hozzá a vitorlát. Az eső meg újra és újra rákezdett. A kipróbálásból nem lett eddig semmi. Lassan eltelt a nap esőkkel tarkítva. Fél 5 felé nagyon agyaltam azon, hogy neki induljak, de akkor meg már minek! 6- kor zÁ
árnak a zsilipek.

Július 22

Július 22. Péntek
Stenayból, Champba. 42 km.
Nagyon elszötyöltem az időt Stenayban reggel. Elbattyogtam cigit venni. Rohadt drága. Kétszer annyiba kerül, mint Belgiumban. Egy 30 grammos pakli dohány 8 Euronál kezdődik. Viszont volt piac. Az nagyon tetszett. Szeretem ezeket a hétvégi franciás piacokat. Olyan jól el lehet nézelődni :-)  Az egyik dohányboltban összefutottam a lánnyal, aki tegnap este olyan kedvesen szóba elegyedett velem. Nagyon örülhetett, mert megölelt engem, úgy köszöntött.  Nagyon barátságosak ezek a Franciák :-)
Persze az út! 10 órakkor indultam és gyűrtem le Bennyvel a zsilipeket egymás után. Egyszer csak nem volt autómata a zsilip, hanem a kezelő tekergette a kurblit. Na ezt Én is kipróbáltam. Jó pár helyen nyitottam a zsilp kaput. Kitanulom a zsilpkezelő szakmát :-) Érdekes volt, hogy volt olyan szakasz, ami a folyó természetes vonalát elkerülve haladt, de egy töltésen. Alattam meg a szántóföldek. Nagyon úgy érzem, hogy fent vagyok a tetőn, de valahogy mindig előbukkan egy magasabb dombocska. remélem a völgyében kanyarog a folyó.
Amúgy reggel száműztem a kabinból a camamber sajtot, mert a hűtő nincs használatban és az érett camember olyan lábszagot árasztott, hogy az már elviselhetelen volt. Majdnem, hogy ökológiai katasztrófát idézett elő. Meg is ettem mindet. Tegnap is, meg ma is camember volt a fő kaja.
Az utolsó zsilipeket nyögtem, amikor megérkezett a vihar. 6-kor leállnak a zsilipek. Üzem szünet, egészen reggel kilencig.Na ahogy megálltam és gyorsan kikötöttem és elpakoltam a kintlévő cuccokat a kabinba, nyomban el is eredt az eső. Olyan igazi nyári felhőszakadás. Égdörgéssel, villámokkal. Na ennyi volt mára :-)

Július 21

Július 21. Csütörtök
Sedánból, Stenayba. vagy 50 km.
Mindig nekem van a legkisebb hajóm a kikötőben :-) No ennél kisebb talán már nincs is, amelyikkel útrakelnének, de akkor is. No ez nem frusztrál engem, csak megállapítottam!
Ma is sikerült tartanom az ütem tervet. Sajna nem vitorlázhattam, mert, ami szél volt az is szembe fújt. Holnapra Verdunba kéne érnem. Megint csak azt tudom mondani, hogy nem látok körülöttem magas hegyeket, meg a zsilipek is csak kb. 3 métert emelnek az eddigi 6 helyett. Meg mintha egyre távolabb lennének egymástól. Bár ez a nagy vízválasztó egyik fensíkja. Az Isten tudja meddig tart ez.
Ma beálltam egy 9, Euros kikötőbe. Hely nem igazán volt, így a sor végére kötöttem ki. Szar hely, de ha kedvezményt az árból nem, legalább wifit adtak :-)

Július 20

Július 20. Szerda
Charlevill-Méziéresből, Sedamba. 30km.
Hát egy nagy szopás volt az egész! Felvontam a vitorlát és avval próbálkoztam. Néha eredményes volt a dolog, de lényegében nem volt szél. A kettőkor várt termikes idő is elmaradt. Jött helyette valami front, ami felhőket csinált az amúgy addig tiszta kék égre. Legalább nem sültem tovább. Már reggel elővigyázatosságból felvettem a hosszú (farmer) nacit. Tegnap meg előtte való nap nagyon megégtem picit. Ma nem akartam tovább sülni. Szóval vitorlázgattam. Azt hiszem kezdek a hegység tetejére érni, mert már nem látok körülöttem magas hegyeket. Ez bíztató! Már csak egy jó kis északi szél kéne. Szóval Sedamba értem! Nagy reményeket tápláltam az iránt, hogy sikerüljön a közelben benzinkutat találni. Mind a két kannám üres és az árbóc le, föl pakolása nagyon macerás. Már tegnap éreztem, hogy fogytán az erőm. Mikor az egyik zsilipnél tartottam a köteleket, rajta a hajót. Többször megremegett a lábam. Ma ez az érzés még többször előjött az árbóc emelgetés, letevés közben. Egyszerűen kimerültek a telepeim.
Szóval itt Sedamban csak a pályaudvaron van benzinkút, de ott négy is egymás mellett. Jól leosztották :-( persze a kikötőtől, vagy fél órányi gyalog út. Vissza meg a teli kannákkal az Isten tudja mennyi. A szomszéd hajós megsajnált és felajánlotta a kis huzigálós kétkerekű kis kocsiját a feladatra. Elbandukoltam a kútra. Megint szerencsém  volt, mert éppen arra tankolt egy kedves ember és felajánlotta, hogy vissza hoz a kikötőbe. Egy Angyal!!!
Amúgy elmentem vásárolni valami klassz, de csóróknak létrehozott áruházba és megállapítottam, hogy itt nagyon csúnyák az emberek. Egyszerüen nem értettem, hogy lehetséges ez. Mintha a Szelistyei asszonyok című könyv elejére csöppentem volna. Minden esetre jól bevásároltam. Sok sok camembert, felvágottat, persze 25 tábla csokit, lekvárt. Meg valami majonézes szerű öntetet, hátha nem finom a felvágott, akkor legyen mivel ízesíteni!!! Vettem olivabogyót, meg jégsalátát is.
Amúgy rettenetesen drágán parkolok ma. 9Eurot fizettem a kikötő használatért. A szemben levő parton ez ingyen lett volna :-)
A lényeg, hogy holnap még elmegyek bevásárolni, meg vizet vételezek, aztán valamikor neki indulok. Vissza kell nyernem az erőmet.

Július 18

Július 19
Haybes- Fumayból, Charlevill-Méziéresbe. 58km.
Nos! Semmit nem tudok írni a mai napról. Az Ardennekben utaztam, haladtam. Végig erdő, semmi más. Néha egy kis falucska, itt, ott,  eldugott magányos házak. Mivel felfelé haladok a hegyre, nyomtam neki ezerrel. Kiváncsi leszek a fogyasztására :-)
Amúgy ezek a Franciák a zsilipnél úgy eresztik a vizet ezerrel, hogy alig bírom tartani a hajót. Brutál!

Július 17

Július 17. Vasárnap
Dinantból, Pár kilóméternyire. 6km.
Reggel elindultam a többi hajó előtt, de mivel szembe szél volt, és árral szembe is kellett mennem, no meg előttem fekete felhők gyülekeztek, kiálltam a versenyből. Jó alkalom ez arra, hogy megcsináljam a navigációs fényeket. Régóta halogatom. Tudtam Én, hogy ezek a hollandok igénytelen állatok. Minden vezeték ki volt szaggatva, vagy elvágva. Nem is értem miért?! Ahány hajót megnéztem a vásárlás előtt, mind ilyen állapotban volt. Igénytelen állatok ezek a hollandok!!!
Nos kicseréltem LED-esre a régi izzókat. Nem volt egyszerű, mert nekem olyanom nem volt, ezért egy lámpából kellett kiszerelnem a hozzá valókat. Megbuheráltam! Egyszerűbb lett volna a dolgom ha van egy forrasztó pákám. Nem van :-)  ezért szigetelő szalaggal ragasztgattam. Sajna elkerülhetetlen ez a világítás, mert szerintem a Franciák, mikor beléptetnek a határon, számon fogják kérni. Lévén, hogy sok az alagút. Legalábbis gondolom az lehet, mert a térképen sok helyen az van írva, "tunel" Majd meglátjuk!
A lényeg, hogy a régi vezetékek használhatatlanok voltak. Azt sem tudtam megállapítani mi honnan jön és hová megy. Próbálkoztam kimérni, de annyit kellett másznom előre hátra a hajóban, kabinból ki, kabinba be, hogy letettem a próbálkozásról. Szakadjanak meg a hollandok!!! Este 7 volt mire végeztem nagyjából. Még van mit csinálni rajta! Szóval a lényeg, hogy jobban elfáradtam a nagy agyalásban, mint ha úton lettem volna. A gondolkodás egy nagyon fárasztó tevékenység, ezért is van, hogy csak kevés ember műveli!!!

Július 16

Július 16. Szombat
Sambrevilleből, Dinantba. 50km.
Tegnap este elbeszélgettem két fiúkával. Valahonnan Afrikából érkeztek ide. Jó nyelv gyakorlat volt Franciából és persze az angolból is. Nehéz úgy a nyelvet gyakorolni, hogy nem vált szót az ember senkivel, mikor egyész nap csak úton van. A szókincs gyarapításának az egyik leg jobb módja, ha beszélget az ember valakivel. Amúgy este, mikor besötétedett, láttam egy szentjánosbogarat. Ott világított a sötétben. Nem volt nehéz észre venni :-)
Reggel korán indultam. 7 órakkor. Mentünk rendesen. Megálltam egy helyen, ahol a part mentén volt benzinkút. Persze, hogy kártyás. Sok időt vesztettem vele. Mentem tovább és reménykedtem, hogy csak lesz valahol. Az utolsó tank benzinemet használtam. Egyik zsilip a másiknután. Egyre lejjebb vittek. Ez nem jó! Egyszer csak Namurba értem. Ott kell ráfordulnom a Sabre-ről a Meuse-re. Valami vizitaxist kérdeztem, merre találok benzinkutat. Mondta forduljak jobbra. Hát ez a város ámulatba ejtett. Érkezésemkor egy ház méretű réz béka szobor fogadott, szépen kifényesítve. Az is lehet, hogy igazándiból arany :-) Jobbra fordultam. A hegy tetején egy hatalmas erődítmény nyűgözött le. Balra egy városi hangulatos folyópart. Tekintetemmel kerestem a benzinkutat de sehol. Beért a vizitaxis srác és mondja, hogy ott a kikötőnél. Kikötöttünk. Ő a helyén Én meg mögötte a tilosban! Persze a kikötőben a pultos kislány mondta, hogy nincsen benzin, de itt a harmadik utcánál jobbra van kút. Iszkiri a két kannával. Messzi volt még üres kannával is a harmadik utca. A tilosban állok és ankutat nem látom. Balra fordultam. Kérdem az egyik embert merre van kút. Felajánlotta, hogy elvisz és a kikötőbe is vissza. Erősen szabadkoztam de olyan akarás volt benne, hogy beleegyeztem. A kút, ami jobbra volt kártyás volt. Mondtam is neki, hogy akkor itt az út vége, köszönöm. Hát mondta, hogy nem, elvitt a másik kúthoz, amin irdatlan messzi volt még kocsival is. Megtankoltam, visszavitt. Akartam fizetni neki, de nem fogadta el! Eldobom az agyamat!!!
Egy vizesés zárta el aznutamat. Merre tovább? Erről nem volt szó! Kiderült mellette van a zsilip. Közelebb érve már meg is láttam! Ha ez a Namúr lenyűgözött, akkor, amit utána láttam az egyenesen leírhatatlanul csodálatos volt. Egyszerűen a világ egyik gyöngyszeme.
A folyó a völgyben kanyarog. A hegyoldalban gyönyörű kicsi kastélyok. A folyó partján takaros házak. Nyugodt tekintetű, lassan bandukoló emberek. Csónakáznak, vitorláznak, Valami motorcsónakkal vontatnak valami ballont, azt hiszem tyubnak hívják. Egy 11 éves forma kislány száguldott el vizisível. A hajóban ott ült a másik lány, gondolom a sorára várt :-) Kílbootos evezősök, nyugis horgászok. Itt a 60-as 70-es években megállt az idő. Pár hipi bőr csőnaciban. Úgy 50-év körüliek. Aznegyik zsilipnél összefutottam egy "Bácsival" 86 éves. Az ujjai lebénultak, a csuklóján valami merevítő kötés, mert ahogy magyarázta nem bírja már tartani, kifordul! De a lábam az erős, mondta. Épített egy bringát, ami totál Harley Davidson-os. Full bőrszerkó. Hatalmas halálfejes ezüst gyűrűk, stb...
A meredek sziklafalon ( majdnem függőleges) hegymászók küzdenek felfelé. Két siklóernyős szállt el felettem, csak úgy a változatosság kedvéért. Egyik meglepetés ért a másik után. A táj az valami hihhetetlenül gyönyörű!!! Egyszer csak egy kis sziget. Esküvőt tartottak éppen. A násznépet egy aranyos kis, pici komp hozta vitte a sziget és a part között. A pofám leszakad.
Vicces szobrocskák tömkelege. Persze nagyonnilleszkednek a tájba. Semmi giccs, vagy túlzás.
Ez az egész leírhatatlan!!!
A zsilipek egymás utánban nyíltak meg előttem. Már vártak, mert érkezésemkor zöld volt a lámpa. Kérdi a zsilipkezelő, megyek tovább? A következő zsilipig? Mondom igen. Az meg engem várt. Na ez meseország!!! Biztos hogy az! Ha nem, akkor is ilyesféle lehet!!!
Aztán beértem Dinantba. Megpróbáltam egy helyen kikötni de valami nagyon kőre futottam. Ez baj! 13 órája voltam úton. Figyelmetlenség, fáradtság! Itt az idő leparkolni. Találtam egy helyet a zsúfolt parton. kikötöttem. Víz és villany csatlakozás a hajóknak. Szerintem nem fizetős :-) Reggelre kiderül!!!

Július 15

Július 15. Péntek
Viesvilleből, Sambreville-be. 37km.
Ezeknél a zsilipeknél jól lehet parkolni. Reggel, mire neki indultam Én maradtam egyedül a kikötőben. Jött e következő zsilip, ami leeresztett 10 méternyire. Bosszankodtam is, hogy ennyi magasságot veszítek, amit majd lehet, hogy vissza kell másznom. A második, meg a harmadik is 10-10métert eresztett lejjebb. Ez van! Fogadjuk el. Az utána következők már csak 5-6 métert. Egyszer  sak elértem egy szép helyre, ahol mindenféle papírokat csináltak nekem. Nem tudom mifélék, de az ügyintéző hölgy a lelkemre kötötte, hogy "gardé, gardé vú" Na hát Én akkor gardírozom ezerrel! Amúgy míg várakoztam a szárazföldön, azaz a hivatalban, azt vettem észre, hogy dölöngélek. Pont úgy mint ahogy a hajó ringatni szokott. Egyszerűen nem tudtam mozdulatlanul megállni. Nagyon furi érzés volt :-)
Kacskaringósra váltott az út. Szép volt a vidék. Még a gyárakkal ipartelepekkel is jól megbarátkoztam. Azaz a látványukkal. A zsilipeknél vizet vételeztem. Most van egy pár palackkal. Aztán egy hídhoz értem, ami fel volt lobogózva. Ott virított a magyar zászló is. Lefényképeztem! A városban meg is álltam egy kikötőnél. Nagyon hullámzós, de kiépített. Sajna WiFi itt sincs!!!
Ui. Nem tudom, hogy Knokki-Heisten, vagy Zeebruggeben milyen idő van, de itt végre, napsütésben, melegben utazok. Jut nekem is a nyárból ezek szerint. Jobb így utazni, mint fagyoskodva a tengerparton lenni!!!

Július 14

Július 14. Csütörtök.
Ruisbroektól, Viesville-be. a zsilipnél.52km.
Szóval számvetést csináltam és ahogy méricskéltem az előző este a távolságokat, hát bizony látnom kellett, hogy még legalább 1200km út áll előttem Bázelig. Belegondolni is szörnyű!!! Valamit ki kell találni a spórolásra!!! :-)
Ma is esett az eső, közte meg sütött a nap. 9-kor indultam. Haladni kell! Pár száz méter után látom ám, hogy egy cicus ül a folyó partján olyan nagyon kitekert pózban, valami drótok között. Meg kell menteni!Boztos belegabajodott a drótba és nem tud elmenni. Megfordultam hát és kikötöttem ügyesen a közelében. Megyek oda, mondom neki cicus, cica, sziszaaaaa. Ahogy adaértem az iszkiri elszaladt. A fene essen bele. Mondhatta volna, hogy nincs belegabajodva! Vagy valamit! Mégha nem is vagyok jártas a belga macskák nyelvjárásában, azért próbálkozhatott volna!
Egymás után jöttel a zsilipek. Először csak 2-3 m emelkedés. Aztán ahogy haladtam előre, jött az 5, utána a 6-7, majd a 10 méteres. Nem is csodálkoztam már, hogy a Ronquieres előtti, vagy 20 méternyit emelt. Levideóztam azt a szörnyű hangot, amit bent a hatalmas teknőben hallani lehetett. Persze nem adja vissza a valóságos érzést, de kóstolónak megteszi :-) Aztán jött a várva várt Ronquieresi Ship Lift :-) Ott is videóztam :-)  olyan érzés volt utazni vele, mintha a libegőn mennék a János hegyre. Azért furi volt, hogy haladok, de nem kell kormányoznom a hajót :-) Végig gondoltam, milyen is lenne, ha vissza gurulna és az a több ezer tonnányi víz mind kilöttyenne egyszerre a leérkezésekor. Hajóstúl, mindenestűl! Hát ahogy vonszolódott felfelé azért érdekes hangokat adott ki :-) Van súlya egy ilyen monstrumnak! Majd 100m hosszú és a legmagasabb vízszintje is van vagy 8-10m. Meg a vas, ami körül veszi :-) Szoval felértünk! Nagyon klassz volt. Egy szép kis tó várt minket, kikötővel. Ki is kötöttem kicsit, megkávézni a nagy eseményre. Aztán indulás tuvább. Mentünk, mentünk, de nem találtam megfefelő parkolót magunknak. Pontosabban semmiféle nem volt a hátralévő szakaszon. Egyszer volt egy valami féle, de mihelyst kiálltam, oda is jött egy jóember és mondta, hogy menjek előrébb, mert ide hamarosan érkezik egy nagy, nagy hajo. Kedvem sem volt maradni, mintha az időbe is belefért volna, tovább eredtem. Necces volt, mert 9 óra volt mire célba értem. Azaz az utolsó zsiliphez, aminél tudtam, hogy lesz parkoló. Legalább is reméltem. Lett !!! Az van kiírva, "öröm jahtoknak" Persze külföldiül van kiírva, de Én a google-val lefordítattam.
Szép nap volt ez a mai. Ajándék képpen, megvendégeltem magam egy töltött káposztára!!!

Július 13

Július 13. Szerda
Kapelle-Op-Den-Bostól, Ruisbroekig. 30km
Neki szaladtam az útnak. Semmi extra nem volt az elején. Aztán elkezdett esni az eső és egymás után követték egymást. Fent volt a ponyva, így hát mentem az esőben. Csak előre és hátra láttam ki, de ahogy kivettem semmi látni való nem volt. Egyszer csak egy nagy hal lebeg a víz tetején. Aztán ahogy haladok előre, megint egy és egy másik. Mire Brüsszelbe értem már egy csomó döglött hal volt a vizen. Na hát ez a Brüsszel nekem nem tetszett. Koszos is, büdös is, meg olyan forgatagos. Szirénázó autók, nagy forgalom stb... Találtam szép részeket a külső részén a lakótelepnél. Nagyon gondozott kis rész volt. Láttam szép hidat, meg egy két házat. A csatornából nem igazán lehet kilátni. Egy katlan. Jó magas betonfallal. Szerencsémre legyen mondva, hogy a zsilipek amik igen sűrűn követték egymást sorra megnyíltak, szabad utat eresztve nekünk. Szerintem leadták a drótot, hogy itt van egy kis vitorlás leengedett árbóccal és nagyon siethet valahová, mert még az esőben is megy rendíthetetlenül. Mire Brüsszel vége felé jártam kitisztult az idő. Ott meg is csodáltam a parton kikötött lakóhajókat. Nagyon sóvárgott a szivem. Volt ott egy cuki kis kb. 10m hosszú aranyos hajóka. Na abba nagyon beleszerettem. Plátói szerelem! Egy pár perc és tova is tünt. Majd egyszer nekem is lesz egy ilyenem. Az lesz ám a nagy nap :-)
Aztán Ruisbroeknál találtam egy malmot, amit átépítettek lakóháznak. Jó sok lakás lett benne. Előtte egy aranyos kikötővel. Na le is táboroztam.
Számolgattam a benzin fogyást. Hát az valami aggasztó. Remélem valamit elszámoltam, mert ezen az 50 kilóméteren elfogyott 20 liter benzinem és az nagyon sok!!!

Július 12

Július 12. Kedd
Winthamtól----Kapelle-Op-Den-Bosig. 18km.
Szóval emésztgettem a tegnapi negyven Euros veszteséget és arra ébredtem, hogy fekete felhőkkel teli az ég, lóg az eső lába. 11-re halasztódott az indulás. Persze, hogy az a kevés szél, ami volt az is szembe fújt. Motorral mentem :-( haladni kell ! Haladtam volna, de egyik híd a másik után zárta el az utamat. Minduntalan várni kellett, hogy jöjjön valami hajó amelyik felnyittatja. A motoron megint előjött a dugulás. Egyre tragikusabb volt a helyzet. Ki kellett állnom a versenyből, hogy megjavíthassam. Nem a legjobb helyen, de kikötöttem. Szerencse, hogy megvettem a 11-es kulcsot, avval megindítottam a csavarokat, de látom ám, hogy a gázadagoló, amit megragasztottam elengedett. Annyira még tartotta magát, hogy a karburátor leszedést kibírja. Kulcs a csavarra, egy rossz mozdulat és a kulcs a vízbe esett. A 7 Euros kulcsom a vízben. Végem van. A szabály, amit előírtam magamnak, hogy a szereléskor mindenre kötelet kötni a víz fölött befulladt. Ez a lustaságom ára! Próbáltam a mágnesemmel kivadászni a hat méteres vízből, de vas csavarok és mindenféle vas micsodákon kívül mást nem halásztam ki. Megreszeltem a 10es kulcsomat 11-esre. Szegény ember vízzel főz. Megszereltem, működött. Hajót vártam a híd nyitáshoz. Egyszer csk jött. Furi volt, mert nekem is zöld volt a lámpa. Észre vettem, ahogy közeledtem, hogy nem egy hanem kettő hajó jön. Kivártam és mikor elhaladt rögtön a híd alá fordultam. Persze, hogy jött egy harmadik nagy, nagy, nagy hajó is. Visszafordultam. Sima rutin kitérő manőver volt. Elhaladt mellettem. Erre a hajó kormány állásából előugrik az ember, és idegesen magyaráz valamit. Gondolom nem dícséret volt a kitérésem miatt. A lámpa még zöld volt, ezért nem is mondtam neki semmit, csak gyorsan átmentem a híd alatt. Értem Én itt hollandiában a piros jelzés a szabad, és a zöld a tilos. A baj csak az, hogy nem mindig van így. Ezek a belgák honnan tudják???
Legyen meg az Úr akarata! Neki veselkedtem, leeresztettem az árbócot. Így gondoltam nem kell várnom a hidaknál, ha már amúgy is motorral megyek. Pont egy olyan híd előtt voltam, ahol még nekem is várnom kellett. Jó két és fél órát. Se innen se onnan nem jött hajó. Ilyen ez a hajós élet, ha nincs VHF rádió! Aztán el hajóztam a zsilipig és jól le is parkoltam éjszakára. Szép álmokat nektek is! :-)

Július 9, 10, 11. Most vagy soha...

Július 9, 10, 11.
Belgium, zeebrugge-Terneuzen-Antverpen 148km
Szép volt, jó volt, de ez az egyhelyben totyotgás nem visz sehová! Sajna a zsilippel nem sikerült megküzdenem. Ezt az irányt buktam. Pedig egy jól megtervezett útvonal lett volna a továbbiakra. Sajna nincs VHF rádióm így nem tudtam felvenni a kapcsolatot az irányító toronnyal.
Szóval a tenger felé kell mennem! Szombatra jó időt, szelet mondtak. Sajna pont a másik irányba, de nem vészes kerülő. Szerintem kb. 20_30 km plussz, de azt később megnyerhetem. Apály volt. Nekilódultam, mikor más hajók is útra keltek. Elvegyültem, hogy a kikötői őrség ne vegyen észre, mivel Én a tengeren nem hajózhatok hivatalosan. Már a kikötő torkolatánál nagy volt a hullámverés, ami később még aggasztóbb lett. Egészen messzire bekellett hajóznom a tengerre, hogy viszonylag mélyebb vízben legyek. Pechemre a kereszttartó és vitorla feszítő zsinorja leakadt igy becsuklott a fél vitorla. Mindössze 3km/órával tudtam haladni. Kiállásra semmi esély, a hajón egyedül vagyok, nem tudom megjavítani, mert valakinek kormányoznia is kell. Ráadásul a nagy hullámverésben bele is pottyanhatok a vízbe. Én annyira, de annyira utálok a jeges, azaz az Északi tengeren vitorlázni, hogy az csak na! Ez még jó időben is viharos, hullámzó. Kiböjtöltem. 9óra alatt eljutottam Terneuzenbe. Kikötöttem, megjavítottam a vitorla feszítő kötelét, aztán pihi.
Más nap, apálykor indultam. Annyira erős volt a szembe áramlat, a szél meg kevés, hogy vissza kellett fordulnom egy 10 perc után. Vártam 4 órát, hogy megjöjjön a dagály. Minden flottul ment. mentünk mint a golyó. 13 km/óra sebességgel. Szél is volt rendesen, vitorla is rendben volt! Aztán bekúszott egy vékony fátyolfelhő a nap elé. Kezdett elállni a szél. 15 perc alatt teljesen leállt. Ott ringatóztam a vizen. A hullámok elcsitultak. Kisimult a víztükör. Síri csnd lett. Másfél hónapja nem volt részem a csendben. Mozdulatlanul ültem és élveztem a hangtalanságot! Egyszer csak hallom, hogy tikk-takk tikk-takk tikk-takk! Akkora nagy volt a csend, hogy a hajó kabinjában az elején lévő óra ketyegését meglehetett hallani a hajó hátuljában, a fedélzeten. No nem egy vekker, vagy fali, inga óra, hanem egy picike kis elektromos órácska. Hihhetetlen!!!
Egyjó órába tellett, mire visszatért a szél. A front érkezett meg. vagy fél órába tellett mire megerősödött. Nagy idő veszteség ez a másfél óra. Haladós volt az út, de sötétedett már, mire Antverpenbe értem, így a motort is be kellett kapcsolnom, hogy a kikötőbe érjek. Nem értem! Egy zsilipnél parkoltam le. Sajna a kikötő réyze használaton kívül volt. Elhagyatott, omladozó! Nincs mit tennem itt kell kivárnom a reggelt. Kivártam. Egész éjjel strázsáltam a hajón. 6m vízszint csökkenést kellet a kikötő kötelekkel menedzselnem. Néha ledugtam a vízbe a 2 méteres evezőt, hogy van e még hely alattam. Volt! 6-kor mikor már világos lett, nekiindultam. Dagály volt, de sajna totál szembe széllel. Nincs mit tennem a csatornáig el kell jutnom, ha a fene fenét eszik is. El kell végre hagynom a dagály zónát. 16 kilóméternyi az út. Két óra alatt oda is értem. Kikötöttem és próbáltam felderíteni a helyi viszonyokat, mire egyszer csak a sok hajó neki indult a zsilipnek. Én is követtem őket. Mindenki beparkolt. Jöttek valami emberek, akik vödröket eresztettek le a hajóknál a zsilipbe. Nekem is küldtek egyet. A nagy értetlenkedésem kapcsán mondták jöjjek velük. Mentem. A hajó papírjait akarták, ami lényegében nincsen. Mit volt mit tenni elővettem a (kicsi beszél angol, nem érteni! Adni passport, Utázás ship lift. menni arra) Hosszas érdekes társalgás után 40 Euro befizetését követően sikerült legalizálni Benny-két. Szeptember közepéig szabad utam van. Hogy hol azt nem tudom, de papírom van róla. Nagyon készséges segítőkész hivatal volt. Ilyet magyarországon nem találni!!!
Leparkoltam a csatorna kikötőjében, aztán pihi! Fel fel ébredtem óránként, de megkellett állapítanom, hogy minden rendben. Aggodalomra semmi ok!

Július eleje A neki veselkedés

Jó, jó, hogy itt lazulok, de ez nem mehet tovább. A zsilipen nem tudok elhajózni, marad a tengeren vissza. Kemény küldetés lesz, de nincs más út!!!

Június valamennyi

Várost néztem, meg bementem valami bukméker irodába a napokban ahol valami focira fogadtam. Nyertem 134 Eurot. Társasági életet élek, meg társalkodok. Az időjárás kimondottan szar. Próbálom intézni, hogy a zsilipen keresztül mehessek tovább, de ez nagyon macerás. Amúgy szeretek itt lenni :-)

Június 18

június 18. Szombat.
Semmi változás. Vissers-kruis a hely neve ahol vagyunk. Ma szinte végig esett az eső. Semmi különös nem történik. A dagály, apály változásához igyekszek beigazítani a köteleket (z3 kép) nagy a szint különbség :-)

Június 17

Megvettem a csokit, meg a béjvacsosokat is meglátogattam...

Június 16

Június 16. Csütörtök.
Ma arra keltem, hogy megfájdult a fejem. Tartott is egész nap. Persze ettől még elmentem és szereztem egy 11-es villáskulcsot és megcsináltam a karburátort. Jobb lett mint új korában. Aztán jött a látogató, mert a hivatal engem mindig megtalál :-) Készséges volt, segítő kész. Úgy vettem ki a dolgot, hogy utána szeretne járni a dolognak evvel a regisztrációval kapcsolatban, hogy rendezhessem a dolgom. Mutatta a magyar lány ismerősének a fényképét. Nem is csodálkoztam, hogy ismer egy magyar lányt, de úgy csináltam, mintha csodálkoznék. Aztán átszereltem a huzalozást, azokkal a felszerelésekkel amit vettem. Persze a 6-ból csak kettőt. Holnap megyek a boltba és veszek hozzá még egy szorító pántot, mert múltkor megvettem a bolt teljes készletét, és igy is egyel kevesebb van, mint, ami feltétlenül kéne. Megfordultam a hajóval is. Egyfelől azért, mert így vízszintesen áll a hajó ha elfogy alóla a víz, másfelől meg megtekinthettem este apálykor, hogy mi károk keletkeztek a második traktoros vontatás után. Na ezt a hajót nekem tervezték. Vagy Én rakosgattam alá jól a nagy puffereket, de semmi sérülés nem volt rajta. Pusztán az utam során pöttyökben levált algagátló hiányzott néhol Amúgy kezdem azt érezni, hogy meggyógyult a nyelvem. Azt hiszem hamarosan elmegyek és veszek egy kevéske csokit, úgy két három kilót, mert az nagyon jó lenne testemnek, lelkemnek egyaránt.

Június 15

Június 15. Szerda.
Na hát az úgy volt, hogy lényegében állva aludtam. Ez az oldalára dölt azaz 45 fogban álló hajó nem volt komfortos. Ennek ellenére aludtam. Viszonylag jól. Persze reggel korán keltem. Neki veselkedtem a csigasor összerakásához, mert ugye ahogy gondoltam is, ez a hajó nem fog felúszni a kicsi vízben. A szakirodalom azt mondja, hogy a hajó merülése, max 86 cm. Nos Én lemértem. Az bizony 1 méter. Ennyit tudományos megközelítésről. Szóval jó mélyre leástam a horgonyt és kezdtem összeállítani a szerkezetet, mikor megjelent megint a traktor. Ha már ott volt gondoltam hagyom nekik, hogy húzkodják a hajót. Persze nem volt a traktoros nagy hajó huzogató. Nekilódult úgy Istenesen. Nem is tudtam a puffereket rendesen a hajó alá pakolni. De vízre rakta. És már himbállódzott is. Két puffer a vízbe esett. Vitte is a déli szél be, messzire a tengerbe. Vártam, hogy a víz emelkedjen. Lassan meg is lett. Persze csurom vizes voltam a sok tedd ide, tedd oda munkában. Végre eljött az idő, mehettem a pufferekért. Sima mentés volt, annak ellenére, hogy a motor nem működött rendesen. Sajna a pillangós szelep tengelye bizony szorul és folyton beragad. Aztán a strand felöli oldalra kormányoztam és leparkoltam a parttól jó messze. Nekiláttam a kárfelmérésnek. Vizet nem találtam a hajóban, csak, ami a ruhámból kicsurgott :-)  A hajó motor szerelésébe kezdtem, mikor megjelentek a rendőrök a parton. Szirénáztak egyet. Na összepakoltam és indultam feléjük. Mikor már majdnem oda értem, hát integetnek, hogy menjek vissza. Vissza mentem. Látom ám, hogy jön az assistent service hajója. Ezek nagyon szeretnek engem gondoltam. Megérkeztek és egy akkurátus úr nagyon idegesen elmagyarázta, hogy ez már a második alkalom, hogy jönnek megmenteni, mostmár ha akarom ha nem megmentenek. Kérdeztem is tőle, hogy kitől vagy mitől akarnak megmenteni, de ez még jobban felpaprikázta. Nem kellett volna úgy bőszíteni, mert miután rákötött a hajójára, vontatva úgy oda nyomta neki a gázt, hogy a motorom majdnem leszakadt. (v16 video) Olyan vitus táncba kezdett, hogy mondtam is az embernek, aki a hajómba szállt vezetni, "mester, rákötök egy kötelet a motorra, mert még később is szükségem volna rá. Mikor leszakad a hajóról legalább a kötél végen az enyém legyen" :-)  Na szólt is rádión a vontatónak, hogy lassabban, mert a motor le akar szakadni a nagy tempóban. Azért a kötelet rákötöttem :-)  Na meg is érkeztünk a kikötőbe. Beparkoltak engem egy helyre, (81-82 kép) aztán lelkesen számolgatták a költségeket. Száz szónak is egy a vége, belőlem egy Euro centet sem szedtek be.
Érkezésem után azonnal meglátogatott a szomszéd hajó kapitánya. A feleségével utazik, meg a pici jó fél éves lányukkal. Ha jól emlékszem, akkor Ők is a vad kelet szülöttei. Oroszul beszélnek egymás között. Azt hiszem litvánok. De ennek majd utána nézek. Mondta, de nem emlékszek pontosan. Mivel érkezésem után három percen belül, megjelentek a rendőrök. Ezen el is csodálkozott ujdonsült ismerősöm, de megnyugtattam, hogy hozzám jönnek. Mert majdnem minden nap vizitelnek nálam. Sokat beszélgettünk. Nap közben is többször összefutottunk. Hát azt hiszem társaságom van.
Amúgy ez a kikötő tetszik nekem. Egy elhagyott kieső részen van. Nem ideális a hajók számára, mert apálykor elfogy a víz belőle. Nekem viszont pont megfelel, mert karbantartásokat tudok végezni a hajó alján. Majd meglátjuk meddig maradok. Ha majd gyanúsan sokan köszönnek rám itt is, mint a Beach-en, és a városban, Knokke-Heisten, akkor átértékelem a helyzetet :-)

Június 14

Június 14. Kedd.
Reggel mikor már lélekben is neki készültwm a csörlős huzigálásnak, megjelent a Traktor. Mivel minden elő volt készítve nekem, így csak ráakasztották a kampót azt húzták. Sajna  csak az út feléig :-( Valamiért ott leállt a project. Gondolom mert a traktor már a vízben volt nagyon, vagy a kötél adta meg magát nem tudom. Pedig mondtam, hogy a jó időpont a hajó meghúzására az amikor alacsony a víz. Erre hájgvóternél jöttek. Amúgy ami érdekes, egy Zetor traktor volt. Modern kivitelű. Ezek szerint még működik a Zetor gyár. Ez klassz!!!  Szóval mégis ki kell próbálnom a csigáimat. Na majd meglátjuk. Azt nagyon sajnálom, hogy a hajó ferdén áll, mert a kitámasztói nincsenek a helyükön :-( 45fokban megdőlve rohadt kényelmetlen benne lenni. Aludni? Na majd még az is kiderül az este.
Már vagy két hete említeni akartam, hogy már nem fáj a bal oldalam. Ez nagyon jó hír! Viszont a csokievésről le kell szoknom, mert kikezdte a nyelvemet. Meg a mértéktelen zabálásról is, mert van, hogy naponta kétszer a wc-n csücsülök. Tiszta pazarlás!!! Drukkoljatok nekem, meg Én is drukkolok magamnak, hogy legyen elég víz a hajó alatt.

Június 13

Június 13. Hétfő.
Semmi extra. Körbe ástam a hajót amennyire csak kellett minden eshetőségre felkészülve. Legalább is nagyon igyekeztem. Nem spóroltam a lapátolással. Inkább többet, mint kevesebbet. Mivel csak egy esélyem van a kisérletre, nem kapkodom el. Mert ha egyszer megdől a hajó akkor annak már mennie kell, ha törik, ha szakad. Persze ne Benike törjön vagy szakadjon. No és persze Én sem. Mondjuk a pótolható kötél! Amúgy meg nem is akarok egy ferde, oldalára dőlt hajóban aludni. Volt már benne részem. Nem komfortos!!! :-) Számolgattam a dolgot. Még legalább 2 csiga kell. Összesen 6 csiga. Ennyi mozgását koordinálni sem egyszerű, amilyen primitívre építettem. Ami aggaszt, az az 1000 kilógrammos és az 500 kilógrammos oldali csiga. ekkora terhelést csak a csoda segítségével bírhat el a szerkezet.

Június 12

Június 12. Vasárnap.
Persze, hogy esik az eső. Fel is raktam gyorsan a ponyvát, (80-as kép)ha dolgozgatok se ázzak és ne a kabinban kelljen fúrni faragni, hanem kint is lehessen. Végül is elkészültek a csigák. Van mit finomítani rajtuk de holnap azért kiásom a hajót ha nem esik az eső. Haladni kell! ( v14-15 video)
Ma, idő közben a fiú lovas rendőrök látogattak meg. Ismerős arcok. Megint jól elbeszélgettünk a világ dolgairól. Mondtam is nekik a jó kis angolságommal, " dö men hu arriv from wájd isztern nevör szarendör or széj finis" jót nevettek rajta. Azt akarta jelenteni, hogy az az ember aki a vad keletről érkezik az sosem adja föl, vagy mondja vége. Nem tudom jól mondtam e :-) vagy Ők hogy értették :-)
Azért délután még áskálódtam egy jó ízűt, míg el nem kezdett esni nagyon az eső. A dagály most alacsony, szerintem nem jön fel idáig. A szél is gyenge, bár fura mód nyugati!

Június 11

Június 11. Szombat.
Útra keltem bevásárolni. Utam közben akadtam erre a kis kápolnára, ami megtetszett. (76a-b kép) A házak között megbújva csendesen várakozott. Nagyon szépen rendben tartott a kis tér, vagy utca. Nem vagyok templom mániás, ha lehet inkább elkerülöm őket, de találtam egy másikat is, (77-es kép) ami jelenleg iskolaként működik. Megvettem a Hubo-ban a fűrészt, meg az Aldiba is beugrottam vásárolni. Már a múltkor kinéztem Bence unokámnak egy meglepit ott. Na most jól meg is vettem :-)  Igazándiból Én is jól el játszadoznék vele. Addig is őrzöm, míg oda nem érek. Be is csomagoltam vádőburokba, hogy ne sérüljön, karcolódjon. Persze csokit is vettem sokat. Na jó, nem sokat, mindössze két kilót. Meg napi dolgokat. Kenyér camembert sajt, lekvár, husika. (78-as kép) Vissza felé megejtettem a vizitet a Béjvacsnál. Klassz hely. Bent ücsörögnek egy piros házikóban és várják, hogy megmenthessenek valakit. Van nagy gumi motorcsónakjuk, meg kajakuk, és szép piros kabátjuk, amit nagyon irigylek. Már rég óta szeretnék egy klassz piros kabátot. Hát ez nem mostanság lesz. Ahogy dumcsizgattunk, meg mutogattam a viharról a képeket, videókat, hát látom, hogy a rendőrök igyekeznek hozzám látogatóba. El is köszöntem gyorsan és a hajóhoz siettem. Jó messzi volt ahhoz, hogy a homokban gyalogolva hamar oda érjek, így mire megérkeztem, már el is mentek. Mivel szemerkélt az eső gyorsan felraktam a hajóra a takaró ponyvát, hogy ott is tehessek, vehessek. Miután megeszegettem két táblányi csokoládét, neki is láttam a csigák elkészítéséhez. Igyekszek jó bumszlira csinálni őket, hogy tartsanak is valamit. Azaz legyen bennük anyag. Nem a legszerencsésebb dolog, hogy csak fenyő áll a rendelkezésemre. Jobb lenne valami akác, vagy tölgy! De az nincs. Ehhez gyengécske a fenyő! Mikor a lyukat fúrtam rá a tengelynek, már akkor elhasadt. Nem baj egy próbát megér. Amúgy sincs most más ötletem. Persze ha egy lakatlan szigeten lennék, akkor egy gátat építenék egy kis öbölnek, amiből, ha jön a víz, feltöltené és kihajózhatnék :-) Volt egyszer ez az ember ez a Gallileo Galilei Azt mondta, bár lehet hogy nem Ő volt , mert az Ő idejében már nagyban használták a csigákat csigasorokat a gigantomán templom és katedrális építkezésekhez, hogy "Adjatok egy fiksz pontot a világmindenségben és Én kimozdítom a sarkaiból a földet" Azt hiszem lehet, hogy mégis csak Arisztotelész volt, aki mondta! Most lényegtelen. Félni sem kell az emberiségnek, mert nem akarom a pályájáról letéríteni a földet, csupán a hajót vissza tenni a vízre :-)
Este aztán elmentem fémkeresőzni egy picit. Nem a legprofibb a motyó, amit használtam, de hittem benne. Többször ellenőriztem, hogy működik e, a cipőmön lévő pici cipőfűző bujtatójának a kis fémgyűrűjével. Működött, jelezte, de a homokos parton semmit, de semmit nem találtam. Annyira tiszta fém mentes, hogy az csak na. Valami nem stimmel. Legalább egy sörös kupak! De semmi! Igazándiból abban reménykedtem, hogy találok egy, a második világháborúból itt maradt Sörmen tankot, amit be tudok majd indítani és avval bahúzom a hajót a vízbe :-)  Nos, majd legközelebb!!!

Június 10

Június 10. Péntek.
Egy csiga sort kell építenem. A parton van hozzá fa. Olyan, amit a tenger a partra vetett. Holnap elmegyek a Hübóba és veszek fűrészt. Fa fűrészt, ami már sokszor kellett volna. Többször is be akartam tenni a kocsiba indulás előtt, de azt hiszem nem tettem. Szóval jön a barkácsolás. Sok hasznos és haszontalan dolgot találtam a parton. Kötelet, horgász úszót, kókusz diót, meg egy dobozos sört is (43-as kép) azt hiszem :-) Persze deszkát is, meg trepni aljat, azaz lábat is találtam. Ma megtervezem, holnap meg neki látok a megvalósításnak. Tettem kisérletet, hogy a hajó hengeres bumszliával oldjam meg, ami végül is egy henger, ami csiga lehetne, de nem vállt be. Viszont alig tudtam visszaszerelni :-(
Látogatóm érkezett, akivel tegnap ismerkedtem össze. Olyan korom beli, hasonló fizimiskájú, no meg rövíd szakál bajusz. Na Ő a franciát beszéli, így kénytelen voltam ezzel bénázni. A dolog elég furi. Mikor tegnap neki indultam vízért, a vízlelő helyen megjelent Ő is egy biciklivel. Mondta, hogy szokott engem figyelni az ablakból. Gondolom most is ezt tette és látván, hogy útra keltem, Ő maga is ezt tette. Szóval nagyon előzékeny és figyelmes. Próbált meginvitálni egy levesre. Természetesen vissza utasítottam. Ki tudja miféle étel az? Jobb azt enni, amit az ember ismer és szeret. Szóval ma is meglátogatott. Oda jött a hajóhoz. Egy szatyornyi étek volt nála. Győzködés után elfogadtam. Mutatta, hogy mik vannak benne. Csupa egészséges étel :-) Volt szója tej. Cukor mentes és nem édes, no meg sok vitaminnal. Natúr joghurt, aminek, mint kiderült nagyon hasonlított az íze, meg az állaga ahhoz, amit jó 30 évvel ezelőtt Párizsban is ettem. Valami puffasztott rízs keksz, kettő kivi, meg egy lila nem is tudom micsoda. Szerintem az is gyümölcs :-)  Volt egy dobozos Coca Cola. Na azt később megkóstolva kiderült, hogy az íze olyan mint magyarban, csak a buborékok kisebbek benne. Mutatott egy befőttes üveget, amiben műzli volt. Olyan madár eledel szerű. Magyarázta, hogy öntsem rá a tejet és úgy nagyon finom. Nos ez kizárt, hogy Én bár mit is ráöntsek a műzlire. Azt kiderítettük, hogy van benne zab, amit a lovak esznek, meg kókusz reszelék. A többi összetevőjét teljes homály fedi. Közben sms-e érkezett a mamájától. Nyomban válaszolt is neki. Dícséretes dolog :-) Meg tudtam tőle, hogy az a sok hajó azért érkezik napok óta, (42 kép, azt hiszem) mert horgásznak valami halat, amelyek mostanság érkeznek, úsznak erre felé. Megigértem, hogy holnap meglátogatom a parton, ahol dolgozik. Ha jól értettem Ő az egyik Béjvacsos ember, aki a fuldoklókat menti alkalmasint. Azon morfondírozok, mi motiválja, hogy ennyire segítő kész legyen?! Mondta, hogy beszélt a madaras emberrel, hogy jövő héten jön egy traktor, ami bevontatja a hajót a vízbe. Szovelval, van egy rajongóm.
A teszem veszem nap közben, felbontottam a dobozos sört. Nem találtam rajta a szavatossági időt, de hogy nem volt jó szaga az biztos. Feltételezem, nem az alkohol mentessége miatt nem hasonlított a sörre a szaga. Nem ittam meg :-)  Eszegettem a műzliből, meg a kólát is lassan, lassan magamévá tettem.
Kimostam egy ingemet (v13 videó) meg egy pulcsimat. Értem már ezt a kalgonos vízlágyító dolgot. A tengervízben nem tisztulnak a ruhák. Pedig azt hittem, hogy a sós viz segít a mosásnál. Annyit sikamikáltam a fehér ingemet, hogy az csak na! De nagyon halovány az eredmény. Viszont jó illatú lett :-) Inkább maradjon piszkoska, mint büdöske :-)

Június 9

Június 9. Csütörtök.
Nagyon igyekeztem tegnapi elhatározásomnak eleget tenni. Nem igazán sikerült. A lustikázásnak lőttek. Elkezdtem kimerni a hajó aljából a vizet. Sikerült egy fél vödörrel kitermelnem. Elkezdtem keresni honnan kerülhetett oda. Figyeltem honnan szivárog vissza. Azt gondoltam a légtartályokból folyik oda. Lehet, hogy megsérült volna a burkolat? Végig vizslattam, amennyire csak hozzá tudtam férni, de semmi látványos dologra nem akadtam. Most ott tartok, hogy talán a víztartályból folyik ki a víz. Holnapra talán okosabb leszek. Közben elkezdtem motort is szerelni. Gyertyák rendben! A karburátor volt koszos, azt is megtisztítottam, amennyire lehetett. Sajna szorul a pillangós szelep. Megjárattam, de még nem tökéletes. Gondolom só lerakódás lehetna ludas a dologban. A szívótorokban is találtam homokot. Ez a homok mindenhova utat talál! A lényegében, hermetikusan zárt, azaz jelen esetben vízzáró burkolaton is keresztül hatolt. Nem tesz jót a motornak, ha homok kerül a gépezetbe. A hajó csavart is leszereltem és a rárakódott moszatos, meszes, Isten tudja mi oda nem való vastagon lerakódott dolgokat lekapizgáltam. Aztán lefestettem feketére. Ezüstre, vagy pirosra szerettem volna, de azok a festékek most nem kerültek a kezem ügyébe.
Két lovas rendőr tett ma nálam látogatást. Közeledtükben vettem észre, hogy az egyik egy nő. Hamarosan feltünt, hogy mind a kettő az. Nagyon kedvesek voltak. Olyan huszon év körüliek lehettek. Inkább huszon innen, mint túl. Az egyikük Belgimiul beszélt a másikhoz, az meg Franciául beszélt vissza. Gondolom valami nyelv gyakorlás végett rakták össze őket.
Egyszer csak öt óra felé meg jött a dagály. Vele együtt meg egy idősb úr, akiről feltételezem, hogy egy pap volt. Gondoltam, hogy meg is kérdem a dolgot, de inkább hagytam. Eldumcsiztunk a szokásos semmi dolgokról, aztán kb. 10 perc múlva odább is állt. Én még bámultam egy darabig a hideg szélben, ahogy a tenger hullámai a partot ostromolják, de hamarosan inkább vissza mentem a jó meleg hajóba.

Június 8 A biznisz az biznisz

Június 8. Szerda.
Ma valóban nem akarok dolgozni! A mai napot az agyalásnak és a gondolkodásnak szentelem, meg elmegyek vízért. Így is lett. Miközben a víz lelőhely felkutatásán dolgoztam, össze akadtam egy dózeressel. Meg is dumcsiztuk, hogy elnéz felém ha végzett az ottani dolgával. 10 perc. Siettem is vissza, mert nekem az út kicsit tovább tart. Vételeztem vizet a köztéri wc mosdójából, aztán usgyíííí vissza. Persze megálltam a madaras határon, és vártam. 5 perc és jött a dozerman :-)  ÁÁÁÁÁ-áááá..... lehetetlen. Ő biztos, hogy nem mehet be a madár territoriba. Na ugye!!! Tudtam Én! Megköszöntem a fáradozását és búcsút vettünk egymástól. A hajónál felszereltem az oldal támaszt, remélve, hogy most nem fog megdőlni, mert a múlt éjszaka hajnali háromtól azon dolgoztam, hogy ismét függőlegesbe hozzam a hajót. Nem kényelmes a 45 fokban megdőlt hajóban járni, kelni, de még rosszabb próbálni aludni. Minden, ami rajtam volt csurom vizes lett. Szerencsére ma süt a napocska. Száradnak a ruhák!
A dagály egyre gyengébb. Azaz nem emelkedik a víz meg annyira, mint kéne. Legközelebb valamikor három hét múlva lesz ilyen magas, mint mostanság volt. Nem mintha az Én szempontomból jelentősége lenni, hiszen olyan magas, mint nekem kéne ugy sem lesz. Szárazon kell bevontatni a víz határig és ha jön a dagály az majd megteszi a dolgát. Itt sosem fogja tudni megemelni, max ha nagyobbak a hullámok, feljebb dobni! Szóval sem a traktoros, sem a dózeros nem jön be ide. Én kicse és erőtlen vagyok ahoz, hogy ezt az egy tonnás hajót a vízhez vonszoljam. Tehát maradunk. Ha jön a madaras ember, megemlítem neki, hátha tesz valamit a dolog érdekében, ha nem akarja, hogy itt maradjak. Valami engedély kéne a behajtáshoz, gondolom. de nekem se helyismeretem, se a hivatalokban nem vagyok jártas, így neki sem indulok.
Azért majd igyekszek elfoglalni magam valamivel! Hurrá, nyaralunk!!! :-)
Azaz nem nyaralunk, mert a dagállyal együtt meg jött valami hideg front is. Mogorva sötét zárt felhőtakaróval, hideggel és ordas széllel. csúnya idő lett. Már megint :-(
Viszont a katasztrófa túristák megállíthatatlanul jönnek. Fogadások köttetnek, hogy mikor kerülünk vissza a vízbe. Ha miattam nem is, de miattuk csak össze szedi magát a madaras ember, hogy ne mászkáljanak annyian ide :-)

Június 7

Június 7. Kedd.
Elhatároztam, hogy ma lustikázós napot tartok. Esetleg elmegyek vízért, mert az fogytán van. Persze a dolgok másként alakultak. Térülök fordulok, erre látom, hogy a traktor megint ott van a bícsen. Na iziben odasiettem, mert láttam, hogy a főnök is vele van, egy másik kocsival. Mire oda értem az autó elhajtott. Mentem utána egy darabon, de szem elől tévesztettem. Vissza tértem a traktoroshoz. Mondom neki a story-t. A lényeg, hogy meg kéne húzni a víz felé egy 10 méternyit. Not problem! Mondom neki, hogy kifizetem a munkát, csak szóljon a Bosznak, hogy mi a helyzet. Mondta is, hogy a pénz nem lényeg, de majd beszél a főnökkel. Megnyugodva, reményekkel telve tértem vissza a hajóhoz. Nyomban neki is láttam a homok kilapátolásának. Mert ugye ezt a hajót sem arra tervezték, hogy 70-80cm vizes homokot kelljen dózerolnia. Ilyen gyorsan még nem lapátoltam ki a hajó alól a homokot, mint most. Hátha gondol egyet a traktoros és ha ide jön, ne kelljen várnia, hogy kiszabaduljon a tőkesúly a fogságból. Csak a kötelet kelljen ráakasztani, aztán húzhatja is. Talán ha 5 perc se lesz a dolog. Közben jött lassan a dagály. Jutott is eszembe, hogy ma délután lesz kb. 3-tól, fel 5-ig. A traktoros csak jött ment a plázson, tette a dolgát. Felmentem a hajóra és vártam a víz érkezését. Fújt a szél kellemesen. Ahogy emelkedett a víz, úgy erősödött a szél is. Érdekes érzés lett urrá rajtam. Bár nem szeretem a szelet, ami egy vitorlás kapitányánál kissé furcsa lehet, ennek ellenére, most kellemes érzéssel töltött el. Mintha mondani akart volna valamit nekem. De sajnos nem értettem. Figyeltem a szelet, de semmi. Egyszerűen nem értem!
Megérkezett a víz. Nem voltak erősek a hullámok. Nyugis idő volt ma, még a tenger is bekékült kissé, a szomorú Duna zöld után. Gondoltam a traktoros, majd a munka végeztével érkezik, ha levonul a dagály.
Az egyik támasztó pillért a hajónál rossz helyre tettem, ki kellett vennem. A hajó azon nyomban meg is dőlt 45fokkal. Na bakker! Ez baj! Ahogy próbáltam orvosolni a helyzetet, látom ám, hogy a traktor sehol. Na ez is jól elment. Gondolom nem a segítő kézség hiánya volt az oka, hanem, hogy ez egy madár teritori, ahogy a madaras ember szokta mondogatni. A traktoros főnöke, meg tudja, hogy nem jöhet be ide. Remélem ez az ok! Majd mondom is a madaras embernek, hogy mi történt!!! Így nehéz lesz elmennem innen, ha egyedül kell kimentenem a hajót!