Június 7

Június 7. Kedd.
Elhatároztam, hogy ma lustikázós napot tartok. Esetleg elmegyek vízért, mert az fogytán van. Persze a dolgok másként alakultak. Térülök fordulok, erre látom, hogy a traktor megint ott van a bícsen. Na iziben odasiettem, mert láttam, hogy a főnök is vele van, egy másik kocsival. Mire oda értem az autó elhajtott. Mentem utána egy darabon, de szem elől tévesztettem. Vissza tértem a traktoroshoz. Mondom neki a story-t. A lényeg, hogy meg kéne húzni a víz felé egy 10 méternyit. Not problem! Mondom neki, hogy kifizetem a munkát, csak szóljon a Bosznak, hogy mi a helyzet. Mondta is, hogy a pénz nem lényeg, de majd beszél a főnökkel. Megnyugodva, reményekkel telve tértem vissza a hajóhoz. Nyomban neki is láttam a homok kilapátolásának. Mert ugye ezt a hajót sem arra tervezték, hogy 70-80cm vizes homokot kelljen dózerolnia. Ilyen gyorsan még nem lapátoltam ki a hajó alól a homokot, mint most. Hátha gondol egyet a traktoros és ha ide jön, ne kelljen várnia, hogy kiszabaduljon a tőkesúly a fogságból. Csak a kötelet kelljen ráakasztani, aztán húzhatja is. Talán ha 5 perc se lesz a dolog. Közben jött lassan a dagály. Jutott is eszembe, hogy ma délután lesz kb. 3-tól, fel 5-ig. A traktoros csak jött ment a plázson, tette a dolgát. Felmentem a hajóra és vártam a víz érkezését. Fújt a szél kellemesen. Ahogy emelkedett a víz, úgy erősödött a szél is. Érdekes érzés lett urrá rajtam. Bár nem szeretem a szelet, ami egy vitorlás kapitányánál kissé furcsa lehet, ennek ellenére, most kellemes érzéssel töltött el. Mintha mondani akart volna valamit nekem. De sajnos nem értettem. Figyeltem a szelet, de semmi. Egyszerűen nem értem!
Megérkezett a víz. Nem voltak erősek a hullámok. Nyugis idő volt ma, még a tenger is bekékült kissé, a szomorú Duna zöld után. Gondoltam a traktoros, majd a munka végeztével érkezik, ha levonul a dagály.
Az egyik támasztó pillért a hajónál rossz helyre tettem, ki kellett vennem. A hajó azon nyomban meg is dőlt 45fokkal. Na bakker! Ez baj! Ahogy próbáltam orvosolni a helyzetet, látom ám, hogy a traktor sehol. Na ez is jól elment. Gondolom nem a segítő kézség hiánya volt az oka, hanem, hogy ez egy madár teritori, ahogy a madaras ember szokta mondogatni. A traktoros főnöke, meg tudja, hogy nem jöhet be ide. Remélem ez az ok! Majd mondom is a madaras embernek, hogy mi történt!!! Így nehéz lesz elmennem innen, ha egyedül kell kimentenem a hajót!