Június 11

Június 11. Szombat.
Útra keltem bevásárolni. Utam közben akadtam erre a kis kápolnára, ami megtetszett. (76a-b kép) A házak között megbújva csendesen várakozott. Nagyon szépen rendben tartott a kis tér, vagy utca. Nem vagyok templom mániás, ha lehet inkább elkerülöm őket, de találtam egy másikat is, (77-es kép) ami jelenleg iskolaként működik. Megvettem a Hubo-ban a fűrészt, meg az Aldiba is beugrottam vásárolni. Már a múltkor kinéztem Bence unokámnak egy meglepit ott. Na most jól meg is vettem :-)  Igazándiból Én is jól el játszadoznék vele. Addig is őrzöm, míg oda nem érek. Be is csomagoltam vádőburokba, hogy ne sérüljön, karcolódjon. Persze csokit is vettem sokat. Na jó, nem sokat, mindössze két kilót. Meg napi dolgokat. Kenyér camembert sajt, lekvár, husika. (78-as kép) Vissza felé megejtettem a vizitet a Béjvacsnál. Klassz hely. Bent ücsörögnek egy piros házikóban és várják, hogy megmenthessenek valakit. Van nagy gumi motorcsónakjuk, meg kajakuk, és szép piros kabátjuk, amit nagyon irigylek. Már rég óta szeretnék egy klassz piros kabátot. Hát ez nem mostanság lesz. Ahogy dumcsizgattunk, meg mutogattam a viharról a képeket, videókat, hát látom, hogy a rendőrök igyekeznek hozzám látogatóba. El is köszöntem gyorsan és a hajóhoz siettem. Jó messzi volt ahhoz, hogy a homokban gyalogolva hamar oda érjek, így mire megérkeztem, már el is mentek. Mivel szemerkélt az eső gyorsan felraktam a hajóra a takaró ponyvát, hogy ott is tehessek, vehessek. Miután megeszegettem két táblányi csokoládét, neki is láttam a csigák elkészítéséhez. Igyekszek jó bumszlira csinálni őket, hogy tartsanak is valamit. Azaz legyen bennük anyag. Nem a legszerencsésebb dolog, hogy csak fenyő áll a rendelkezésemre. Jobb lenne valami akác, vagy tölgy! De az nincs. Ehhez gyengécske a fenyő! Mikor a lyukat fúrtam rá a tengelynek, már akkor elhasadt. Nem baj egy próbát megér. Amúgy sincs most más ötletem. Persze ha egy lakatlan szigeten lennék, akkor egy gátat építenék egy kis öbölnek, amiből, ha jön a víz, feltöltené és kihajózhatnék :-) Volt egyszer ez az ember ez a Gallileo Galilei Azt mondta, bár lehet hogy nem Ő volt , mert az Ő idejében már nagyban használták a csigákat csigasorokat a gigantomán templom és katedrális építkezésekhez, hogy "Adjatok egy fiksz pontot a világmindenségben és Én kimozdítom a sarkaiból a földet" Azt hiszem lehet, hogy mégis csak Arisztotelész volt, aki mondta! Most lényegtelen. Félni sem kell az emberiségnek, mert nem akarom a pályájáról letéríteni a földet, csupán a hajót vissza tenni a vízre :-)
Este aztán elmentem fémkeresőzni egy picit. Nem a legprofibb a motyó, amit használtam, de hittem benne. Többször ellenőriztem, hogy működik e, a cipőmön lévő pici cipőfűző bujtatójának a kis fémgyűrűjével. Működött, jelezte, de a homokos parton semmit, de semmit nem találtam. Annyira tiszta fém mentes, hogy az csak na. Valami nem stimmel. Legalább egy sörös kupak! De semmi! Igazándiból abban reménykedtem, hogy találok egy, a második világháborúból itt maradt Sörmen tankot, amit be tudok majd indítani és avval bahúzom a hajót a vízbe :-)  Nos, majd legközelebb!!!