Június 5. Vasárnap.
A franc se költözne a tengerpartra. Persze a filmekben jól néz ki, de amúgy rettenetes! Mindig van egy zúgás, amit a szél okoz. Ehez jön a tenger morajlása. Egy percnyi csönd nincs. Még este sem halkul. Folyamatosan betölti az ember életét. Madár fütty, vagy csivitelés, na az nincs. Unalmas, kopár tenger bámulás az van. Minden csupa homok. Beköltözik mindenhová. Evés közben, folyamatosan ott serceg a fogaid között a homok. Nem is értem hogyan?! Agyon tisztogattam az evőeszközöket. A szalámi, sajt, kenyér, nejlonban, jól elzárva van, plussz egy dobozban, ami a szekrényben van. Mégis ott a homok. Letörölgetni valamit? Á, csak nagyon óvatosan. A tablet kijelzője, karcos lesz, a szolár panelé ugyan csak. Szemüveg? Hosszas öblögetés után, és akkor is csak óvatosan, mert a puha pihe törlő ruha is tuti, hogy rejt karcolós homok szemcséket! Szóval a lényeg, hogy nagyon mehetnékem van. Már nem is a cél elérése végett, hanem a nyugi miatt, ami itt nincs meg.
Körbe kolbászoltam a partot és magam is találtam olyan herkentyűt, amit a tegnapi kis hölgy mutatott. Meg érdekes köveket, kagylókat. Egy bazi nagy hal, talán bálna, csontvázából egy két nagy darabot. Szépiából itt annyi van, mint a nyüvek. Szana szét hevernek száz számra. nem tudom mekkora biznisz magyarországon az állat kereskedésekben, de azt hiszem megérne egy misét! Sajna a hajó még mindig reménytelenül vesztegel. Dolgozok rajta, de egyre jobban fáj mindenem. A derekam, hátam, már olyan izmos lehet, mint Arnoldé. Sziszifuszi munka. Kitermelem a sok homokot, köbméter számra, amit a dagály vissza rak, a hajó, meg egy centit sem mozdul előre. Na megyek egy újabb fordulóra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése