Június 2. Csütörtök.
...és a hullámok csak jöttek és jöttek megállíthatatlanul. Egyre közelebb és közelebb ahogy a dagály emelte őket a parton. Még 100méter.
A szürke ködbe vesző látóhatárból elő tűnő fehér tarajos hullámok, mint valami hadsereg közeledett felénk. Még 80-90 méter és ide érnek.
Az egész napos morajlásuk, most egyre hangossabbá és hangosabbá vállt. A vitorlás huzalain fütyülve süvített a szél. A harc nem kerülhető el. Még 60 méter.
Nem a hullám hadsereggel vívok csatát, hanem az életünkért küzdünk meg! Hogy legyen tovább, valahová tovább. A félelem egyre eluralkodik rajtam. Nem a vég, hanem a kudarc az, ami rettegéssel tölt el. Eddig sem mentek jól a dolgok, de hiszem, hogy lehetnek még rosszabbak is. Mindig van rosszabb. Már csk úgy 30-40 méter.
Szertartásosan főzök egy kávét. Elszívok hozzá egy cigit. Várok! Boreas az Északi Szelek Jeges Istene, nagyon elemében van. Bekukucskált még a kabinba is el, el fújva néha a gázfőző kékes lángját. Még 20 méter.
A körülöttem minden nyírkos helyről elő veszem az utolsó száraz ruhám, kesztyűt, sapkát. Amit tudok a hajó padlójára pakolok, hogy a csatában ne boruljanak össze. Még 10 méter.
Hetek óta nincs napsütés. Az akumulátor lemerült, nem tudom tölteni. A lámpában kicserélem a hervadt elemeket. Kezd sötét lenni.
Hát rajta. Az első hullámok lassan elérik a hajót. itt az idő ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése