Május 11

Május 11.Szerda.
Képek: 26,
Hamar akartam indulni, mert ez az elküldős ember nekem nem  volt szimpi. Fél kilenckor útra is keltem. Szerencsémre a szembe szél nem volt erős. A nagy hajók viszont jöttek, mentek. Néha nagyon meghimbálták a hajót, no meg engem is. Állta a sarat a kicsike. Egy huzamban mentem 6 órán keresztül. No nem mintha nem lett volna kedvem megállni és pihizni, enni, vagy kávézni egyet. Egyszerűen nem volt hol! Egy szem fia kishajóknak kialakított parkoló, kikötő nem volt. Mennem kellett. Végre Utrechtben találtam egy kis becsatlakozó vizi utat. Árbócot leeresztettem, mert alacsony volt a híd, ami alatt át kellett menni a bejáraton, aztán iszkiri befelé. Nyomban találtam is egy 6-8 méteres kibetonozott szakaszt a parton. Valaha gondolom kishajó kikötő lehetett, de ma már használaton kívül van. Eljárt felette az idő. Kikötőbakja sem volt, de nekem akkor is éppen megfelelt. A horgonnyal rögzítettem a hajót a parthoz. Üzemanyagot töltöttem a tankba, ettem is egy kicsit, meg kaptam magamtól egy kávét, meg egy cigit. Azon morfondiroztam, hogy menjek e vagy maradjak. A következő állomás az Isten tudja hol lehet. Most megtettem 27 km-t és csak ez az egy hely volt ahol ezalatt megállhattam. Ha megint ennyit kell mennem kifutok az időből és rámsötétedik. Ennek ellenére elindultam, mert arra gondoltam, hogy nem a csatornán megyek tovább, hanem a Lek nevű folyón. Addig meg eljutok, ott csak nem járnak nagy hajók. Biztos találok egy nyugis helyet éjszakára. Nyomtam neki ezerrel. Gyorsabban mentem mint szoktam, mert biztos, ami biztos. Láss csodát egyszer csak ott volt a nyugis, kis csendes folyó. Annyira szelídnek mutatta magát, hogy egészem bele gyönyörködtem. Aztán hamarosan kiderült, hogy egy zsilipen viszont át kell majd menni. leparkoltam. Gondoltam megkávézom. Meg is főztem. Inni akarom, erre jön egy nagy holland hajó. Integet az öreg matróza, hogy menjek kicsit előrébb, mert nem férnek el. Persze elfértek volna. Én tuti befértem volna azzal a nagy hajóval. Ám legyen! Előrébb vontattam vagy 10 métert. Integetett a fickó, hogy úgy már jó lesz. Vissza tértem a kávézáshoz. Azaz akartam mert jön az öreg matróz, hogy most meg belelógok a várakozó helybe, menjek át a túloldalra. A pofám leszakad. Miattuk mentem előre, szivességből, mert bénák, erre ez a fizetség. Átálltam. De nem volt jó a hely, nagy volt a hullámverés. Na akkor ennyi a kávézásnak, pihenőnek. Irány a zsilip. Éppen nyílott a kapu én meg be rajta. Egyedül voltam. Sehol egy nagy hajó sem. Pedig akkora volt a zsilip, hogy kettő tanker is befért volna. Simán lezajlott az emelkedés. Haladtam tovább. Balra fordultam az elágazásnál. Erős szembe szél. Egyszer csak azt veszem észre, hogy nem haladok. Hát volt ott erős szembe áramlat is. Felfelé haladtam a folyón. Nyomtam egyet a gázkaron. A közeli öbölig csak elmegyek valahogy. Elmentem! Valami vizierőmű féle van ott. Pont jó lesz nekem éjszakázásra. Óvatosan beálltam, nehogy zátonyra fussak. Mert ez az öböl nagyon a hajózó úton kívülre esik!