Július 14

Július 14. Csütörtök.
Ruisbroektól, Viesville-be. a zsilipnél.52km.
Szóval számvetést csináltam és ahogy méricskéltem az előző este a távolságokat, hát bizony látnom kellett, hogy még legalább 1200km út áll előttem Bázelig. Belegondolni is szörnyű!!! Valamit ki kell találni a spórolásra!!! :-)
Ma is esett az eső, közte meg sütött a nap. 9-kor indultam. Haladni kell! Pár száz méter után látom ám, hogy egy cicus ül a folyó partján olyan nagyon kitekert pózban, valami drótok között. Meg kell menteni!Boztos belegabajodott a drótba és nem tud elmenni. Megfordultam hát és kikötöttem ügyesen a közelében. Megyek oda, mondom neki cicus, cica, sziszaaaaa. Ahogy adaértem az iszkiri elszaladt. A fene essen bele. Mondhatta volna, hogy nincs belegabajodva! Vagy valamit! Mégha nem is vagyok jártas a belga macskák nyelvjárásában, azért próbálkozhatott volna!
Egymás után jöttel a zsilipek. Először csak 2-3 m emelkedés. Aztán ahogy haladtam előre, jött az 5, utána a 6-7, majd a 10 méteres. Nem is csodálkoztam már, hogy a Ronquieres előtti, vagy 20 méternyit emelt. Levideóztam azt a szörnyű hangot, amit bent a hatalmas teknőben hallani lehetett. Persze nem adja vissza a valóságos érzést, de kóstolónak megteszi :-) Aztán jött a várva várt Ronquieresi Ship Lift :-) Ott is videóztam :-)  olyan érzés volt utazni vele, mintha a libegőn mennék a János hegyre. Azért furi volt, hogy haladok, de nem kell kormányoznom a hajót :-) Végig gondoltam, milyen is lenne, ha vissza gurulna és az a több ezer tonnányi víz mind kilöttyenne egyszerre a leérkezésekor. Hajóstúl, mindenestűl! Hát ahogy vonszolódott felfelé azért érdekes hangokat adott ki :-) Van súlya egy ilyen monstrumnak! Majd 100m hosszú és a legmagasabb vízszintje is van vagy 8-10m. Meg a vas, ami körül veszi :-) Szoval felértünk! Nagyon klassz volt. Egy szép kis tó várt minket, kikötővel. Ki is kötöttem kicsit, megkávézni a nagy eseményre. Aztán indulás tuvább. Mentünk, mentünk, de nem találtam megfefelő parkolót magunknak. Pontosabban semmiféle nem volt a hátralévő szakaszon. Egyszer volt egy valami féle, de mihelyst kiálltam, oda is jött egy jóember és mondta, hogy menjek előrébb, mert ide hamarosan érkezik egy nagy, nagy hajo. Kedvem sem volt maradni, mintha az időbe is belefért volna, tovább eredtem. Necces volt, mert 9 óra volt mire célba értem. Azaz az utolsó zsiliphez, aminél tudtam, hogy lesz parkoló. Legalább is reméltem. Lett !!! Az van kiírva, "öröm jahtoknak" Persze külföldiül van kiírva, de Én a google-val lefordítattam.
Szép nap volt ez a mai. Ajándék képpen, megvendégeltem magam egy töltött káposztára!!!