Április 27

Április 27. Szerda.
Elindultam vissza felé. Legalább a szél jó irányba fúj. Nem messzi ahol legutóbb megálltam, van egy bolt. Na oda elugrok, mielőtt tovább haladok. Csak mentem és mentem, de sehol a település, ahol a boltnak kellene lenni. Három órányi hajókázás után érkeztem meg. Jó nagy ugrás volt! Mint kiderült Április 27 a hollandoknál ünnep. Minden zárva! Remélem holnap kinyitnak. Mint kiderült, ráadásul ez a város nem is az a város, ahol a bolt van. Az bizony még egy órányi útra van. Bár találtam itt is egy nagy áruházat. Amúgy is maradnom kéne, mert gyilkos mód bedurvult az idő. Annyira dobálta a hajót, hogy írni sem lehetett. Rájöttem, hogy az ünnepek mindenhol egyformák. Kirakodó vásár. Hosszú sorokban állnak a vattacukorért, meg a fagyiért, meg persze a sör virsliért! No itt nincs vattacukor, meg sör virslivel, de van más sláger termékük. Érdekes, hogy a kirakodók, akik a földről árulva (pokrócról) kínálják a portékájukat, azoknak a 80%-a gyerek. Nagyrészt könyveket kínálgatnak, meg megunt játékokat. Volt, koncert, meg zene, meg műsorvezető. Mókamester, ahogy én hívom őket. Vissza a hajóhoz. Megtaláltam! Próbáltam megfordítani, hogy széllel szemben legyen. Nagy nehezen sikerült is. Erre jön valami ember. Gondolom a kikötő illetékese. Nem tudom mit akart, de nagyon akkurátus ember volt. Tovább is álltam. Lényegében kikergetett a viharba!!! Pedig ez nem szokás! Ezek a hollandok, ízig vérig Németek! Jó szelet kaptam így vitorlát bontottam. Azzal haladtam vagy másfél, két órát. De a város, ahol a bolt, az bizony sehol! A zsilipnél megálltam, mert, hogy eleredt az eső, meg kezdett is rám esteledni. Ma vizes kabátban ruhában fogok aludni!