Június 9

Június 9. Csütörtök.
Nagyon igyekeztem tegnapi elhatározásomnak eleget tenni. Nem igazán sikerült. A lustikázásnak lőttek. Elkezdtem kimerni a hajó aljából a vizet. Sikerült egy fél vödörrel kitermelnem. Elkezdtem keresni honnan kerülhetett oda. Figyeltem honnan szivárog vissza. Azt gondoltam a légtartályokból folyik oda. Lehet, hogy megsérült volna a burkolat? Végig vizslattam, amennyire csak hozzá tudtam férni, de semmi látványos dologra nem akadtam. Most ott tartok, hogy talán a víztartályból folyik ki a víz. Holnapra talán okosabb leszek. Közben elkezdtem motort is szerelni. Gyertyák rendben! A karburátor volt koszos, azt is megtisztítottam, amennyire lehetett. Sajna szorul a pillangós szelep. Megjárattam, de még nem tökéletes. Gondolom só lerakódás lehetna ludas a dologban. A szívótorokban is találtam homokot. Ez a homok mindenhova utat talál! A lényegében, hermetikusan zárt, azaz jelen esetben vízzáró burkolaton is keresztül hatolt. Nem tesz jót a motornak, ha homok kerül a gépezetbe. A hajó csavart is leszereltem és a rárakódott moszatos, meszes, Isten tudja mi oda nem való vastagon lerakódott dolgokat lekapizgáltam. Aztán lefestettem feketére. Ezüstre, vagy pirosra szerettem volna, de azok a festékek most nem kerültek a kezem ügyébe.
Két lovas rendőr tett ma nálam látogatást. Közeledtükben vettem észre, hogy az egyik egy nő. Hamarosan feltünt, hogy mind a kettő az. Nagyon kedvesek voltak. Olyan huszon év körüliek lehettek. Inkább huszon innen, mint túl. Az egyikük Belgimiul beszélt a másikhoz, az meg Franciául beszélt vissza. Gondolom valami nyelv gyakorlás végett rakták össze őket.
Egyszer csak öt óra felé meg jött a dagály. Vele együtt meg egy idősb úr, akiről feltételezem, hogy egy pap volt. Gondoltam, hogy meg is kérdem a dolgot, de inkább hagytam. Eldumcsiztunk a szokásos semmi dolgokról, aztán kb. 10 perc múlva odább is állt. Én még bámultam egy darabig a hideg szélben, ahogy a tenger hullámai a partot ostromolják, de hamarosan inkább vissza mentem a jó meleg hajóba.