Június 6. Hétfő.
Hajnali fél négykor ért véget a vizes buli. Kezdett visszavonulni a dagály, így Én is visszavonulót fújtam. Egy centivel nem jutottam előrébb. Reggel arra eszmélek, hogy ott a madár ember. Az aki a madarak nyugalmát őrzi. Magyarázza nekem, hogy ez nem egy camping, menjek máshová! Annyira türelmes voltam a hivatalnokokkal egyenruhásokkal az elmúlt két hónapban, hogy magam is csodálkoztam. Viszont ezen kiakadtam rendesen. Mondtam is neki a magamét. Hogy az én kertembe is befészkelték magukat madarak, dézsmálták a termést, még sem üldöztem el őket. Ha jön a köd ide, mint egy látogató, vagy a felhők, az sem zavarja meg a madarak lelki világát. Hatalmas szemét, hulladék, meg mindenfélét hoz ide a hullám verés és rak le a parton, de nem hiszem, hogy ez rossz hatással lenne a madarakra. Itt mi most egymás mellett élünk. Nem Én akartam ide jönni. Nem veszem el a madarak eleségét, nem építek házat, nem szorítom ki őket. Szóval mondtam a magamét, de szerintem teljesen értelmetlenül. Inkább vissza tértem a lapátoláshoz. Sajna az új ötletem sem vállt be. De legalább jól neki keseredtem. Szóval jött újra a dagály és látom Én, hogy egy traktor közeleg. Hála! Megmentőm! De valahogy csak nem akart ide jönni, hanem megállt a madaras határon és ott valami köteleket rendezgetett. Sajna nem mehettem oda, mert idő közben felhúztam nagy nehezen a vitorlát, hátha segít valamicskét. No meg jött a dagály. Persze kedvem sem volt oda menni. A lényeg, hogy egyszer csak fogta magát és elment. Itt jönnek mennek a mindenféle hatóságok, hivatalnokok, de nem képesek azt mondani az embernek, hogy Te ha végeztél, van ott 300 méterre egy hajó, akasszad a kötelét a traktorra, és húzd 10-20 méterrel közelebb a vízhez.
Minden esetre jó ötletet adott, hogy utána nézzek valami traktornak, vagy bérlésének.
Miközben próbáltam a hajóval, meg a dagállyal dűlőre jutni, hát látom ám, egy fiolát gurigál a hullámverés. Jó tenyérnyi méretűt. Hagytam csapot, papot, odasiettem és felvettem. Nagyon izgalmas! Életem első palack posta küldemény érkezése amit találtam. A vizelés végeztével, elő is vettem a dolgot. A paranoiámnak köszönhetően, jól bezártam egy nylon zacsiba. Ki tudja? Lehet, valami terroristák így akarják megfertőzni a kapitalista világot. Vagy csak egyszerűen valami kórokozó minta. Szóval hermetikusan bontottam ki. Persze mikor láttam hogy írás van benne, oldódott a félelmem. Nem mintha nem itathatták volna át a papírt ebolával !!! Érzem is most, hogy írok, hogy mintha kicsit lázas lennék. Száz szónak is egy a vége, ez a palack poosta, ami nem is volt palack formájú, külföldiül íródott. Bele kezdtem a fordításnak, de nem volt túl érdekes a téma. Se dátum, se elérhetőség nem volt megadva. Kicsit nedves volt a papír, meg gyűrött, így most préselem kicsit, hogy jól lefényképezhessem.
MERENGŐ
Itt Belgiumban és hollandiában is szemet szúrt nekem, hogy olyan igazi kézi munka az építő iparban nincsen. Nem véletlen, hogy olyan drága volt a lapát, amit vettem, hiszen nem igazán kelendő, gondolom. Már azon sem csodálkozok vissza tekintve, hogy megállított egy ember, jól megmustrálva a lapátot, majd dícsérőleg méltatta. Szóval láttam egy ház bontását, ahol az ember, valami kis markolóval igyekezett szét drancsírozni egy csövet. Ma egy fickó jött ki egy házból egy lánctalpas "talicskával" Nem volt nagyobb a szerkezet, mint egy jól megtermett kubikos talicska. A konténerhez érve, valami hidraulika megemelte a kosarat, majd a kellő magasságban beborította. Sajna kép nem készült róla, de igyekszek pótolni. Azt hiszem itt minden féle kézi munkának meg van a gépesített változata. Ilyenek ezek a kapitalisták!!! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése