Július 9, 10, 11. Most vagy soha...

Július 9, 10, 11.
Belgium, zeebrugge-Terneuzen-Antverpen 148km
Szép volt, jó volt, de ez az egyhelyben totyotgás nem visz sehová! Sajna a zsilippel nem sikerült megküzdenem. Ezt az irányt buktam. Pedig egy jól megtervezett útvonal lett volna a továbbiakra. Sajna nincs VHF rádióm így nem tudtam felvenni a kapcsolatot az irányító toronnyal.
Szóval a tenger felé kell mennem! Szombatra jó időt, szelet mondtak. Sajna pont a másik irányba, de nem vészes kerülő. Szerintem kb. 20_30 km plussz, de azt később megnyerhetem. Apály volt. Nekilódultam, mikor más hajók is útra keltek. Elvegyültem, hogy a kikötői őrség ne vegyen észre, mivel Én a tengeren nem hajózhatok hivatalosan. Már a kikötő torkolatánál nagy volt a hullámverés, ami később még aggasztóbb lett. Egészen messzire bekellett hajóznom a tengerre, hogy viszonylag mélyebb vízben legyek. Pechemre a kereszttartó és vitorla feszítő zsinorja leakadt igy becsuklott a fél vitorla. Mindössze 3km/órával tudtam haladni. Kiállásra semmi esély, a hajón egyedül vagyok, nem tudom megjavítani, mert valakinek kormányoznia is kell. Ráadásul a nagy hullámverésben bele is pottyanhatok a vízbe. Én annyira, de annyira utálok a jeges, azaz az Északi tengeren vitorlázni, hogy az csak na! Ez még jó időben is viharos, hullámzó. Kiböjtöltem. 9óra alatt eljutottam Terneuzenbe. Kikötöttem, megjavítottam a vitorla feszítő kötelét, aztán pihi.
Más nap, apálykor indultam. Annyira erős volt a szembe áramlat, a szél meg kevés, hogy vissza kellett fordulnom egy 10 perc után. Vártam 4 órát, hogy megjöjjön a dagály. Minden flottul ment. mentünk mint a golyó. 13 km/óra sebességgel. Szél is volt rendesen, vitorla is rendben volt! Aztán bekúszott egy vékony fátyolfelhő a nap elé. Kezdett elállni a szél. 15 perc alatt teljesen leállt. Ott ringatóztam a vizen. A hullámok elcsitultak. Kisimult a víztükör. Síri csnd lett. Másfél hónapja nem volt részem a csendben. Mozdulatlanul ültem és élveztem a hangtalanságot! Egyszer csak hallom, hogy tikk-takk tikk-takk tikk-takk! Akkora nagy volt a csend, hogy a hajó kabinjában az elején lévő óra ketyegését meglehetett hallani a hajó hátuljában, a fedélzeten. No nem egy vekker, vagy fali, inga óra, hanem egy picike kis elektromos órácska. Hihhetetlen!!!
Egyjó órába tellett, mire visszatért a szél. A front érkezett meg. vagy fél órába tellett mire megerősödött. Nagy idő veszteség ez a másfél óra. Haladós volt az út, de sötétedett már, mire Antverpenbe értem, így a motort is be kellett kapcsolnom, hogy a kikötőbe érjek. Nem értem! Egy zsilipnél parkoltam le. Sajna a kikötő réyze használaton kívül volt. Elhagyatott, omladozó! Nincs mit tennem itt kell kivárnom a reggelt. Kivártam. Egész éjjel strázsáltam a hajón. 6m vízszint csökkenést kellet a kikötő kötelekkel menedzselnem. Néha ledugtam a vízbe a 2 méteres evezőt, hogy van e még hely alattam. Volt! 6-kor mikor már világos lett, nekiindultam. Dagály volt, de sajna totál szembe széllel. Nincs mit tennem a csatornáig el kell jutnom, ha a fene fenét eszik is. El kell végre hagynom a dagály zónát. 16 kilóméternyi az út. Két óra alatt oda is értem. Kikötöttem és próbáltam felderíteni a helyi viszonyokat, mire egyszer csak a sok hajó neki indult a zsilipnek. Én is követtem őket. Mindenki beparkolt. Jöttek valami emberek, akik vödröket eresztettek le a hajóknál a zsilipbe. Nekem is küldtek egyet. A nagy értetlenkedésem kapcsán mondták jöjjek velük. Mentem. A hajó papírjait akarták, ami lényegében nincsen. Mit volt mit tenni elővettem a (kicsi beszél angol, nem érteni! Adni passport, Utázás ship lift. menni arra) Hosszas érdekes társalgás után 40 Euro befizetését követően sikerült legalizálni Benny-két. Szeptember közepéig szabad utam van. Hogy hol azt nem tudom, de papírom van róla. Nagyon készséges segítőkész hivatal volt. Ilyet magyarországon nem találni!!!
Leparkoltam a csatorna kikötőjében, aztán pihi! Fel fel ébredtem óránként, de megkellett állapítanom, hogy minden rendben. Aggodalomra semmi ok!