Április 23

Április 23. Szombat.
Nagyon megfájdúlt a csuklóm. Hogy ez most a hajó mosás, a wc kefével történő sikamikálás miatt volt, vagy a sok írás az oka, nem tudom. De ahogy Virág elvtárs is mondta " Most nincs idő az egyéni sérelmek pátyolgatására!" Amúgy ez a nagy szúnyog invázió a tegnap ide vetődött táborozni vágyó gyerek sereg miatt is lehetett. Amint ide értek, ezerrel, bezingeltek az erdőbe táborhelyet keresni. Persze, hogy jól felverték az ott szunnyadozó szúnyogokat. Ilyenek ezek a kis terroristák. NE ZAVARD MEG AZ ERDŐ NYUGALMÁT!!!
Szóval a viharos szél az megmaradt. Egyik vihar csapott le a másik után, mind, mind jégverést hozva! A szemközti oldalon is nagy vihar tombolt. Feketébe burkolta a partvidéket. A felhők közül sűrű esőfüggönyt vont az égi áldás a földiekre! De ekkor a hátam mögük kibukkant a napocska és megszínesítve a borongós tájat, egy markáns szivárványt festett az égre! Egy igazi, még sosem látott, minden színét határozottan megmutató, földtől, földig szivárványt!!! :-)  Annyira, de annyira magával ragadó volt, hogy hosszasan elgyönyörködtem benne. Aztán usgyí a hajóba a fényképező gépért. Mire vissza értem a napocska már elbújt. Vége lett a csodának. Kémleltem a vidéket, hogy mikor lesz vihar szünet, de semmi. Ezt a csodát a világ csak nekem mutatta meg! :-)
Becsületemre legyen mondva Én megpróbáltam. A szembe szél ellenére neki vágtam Amsterdam felé az útnak. Kegyetlen volt! Csak motorral tudtam haladni. Annyira erős volt a szembe szél, hogy csak cammogás volt. Kezdtem örülni, hogy jobbra fordul az út, de ekkor meg oldalról ostromoltak a hullámok. Annyira himbálta, hogy lehetetlennek éreztem a tovább haladást. Megfordultam, és irány vissza a szigetre! Összesen másfél órát hajóztam. 1óra oda, fél óra volt vissza az út! Hát kérem, ilyen ez a POP szakma!!! Ismerős hely, ismerős szúnyogok, ismerős kacsák :-)  Jut eszembe, ezek a kacsák szúnyogokat is esznek. Gondolom nagyon szeretik. Oda úsznak a hajó oldalához és a hajó oldaláról csipegetik le a szúnyogokat.
Olyan hangja van, mint mikor a hullámok fadarabokat, deszkákat vernek a hajó oldalához. Van hogy a hajóra is rászálnak lakmározni. A fejem felett a kabintetőn szedegetik össze a kis vérszívókat. Gondolná az ember, hogy nem is baj ha ritkítják a vérszívók seregét. A probléma az, hogy össze szarják a fedélzetet, amit oly nagy munkával megtisztítottam :-( Ennek a tisztaságna már a nyoma sincs!
Szóval a lényeg a hajózás! Ez a próbálkozás, hogy elinduljak, jó ötlet volt, de nem jött be! Elcsomagootam az orrvitorlát és nekiláttam a napelem tábla bevezetékelésének. Egész jól sikeredett. A baj csak az, hogy 66-69 V-ot ad le, ebből kéne valami 16-24 voltot csinálni. Erősen dolgozok rajta. Talán ha diódákon vezetném át, az megoldaná a vissza áram problémáját. Mert ha este lesz és nem termel áramot, akkor az akumulátor visszatermel és ez a napelemnek szerintem nem tesz jót. Furfangos egy feladatnak látszik felszerelés nélkül. Itt a nomád vidéken a semmi közepén.
Az elmúlt időszakban sokat sütött a napocska. Az arcom és a kezem is szépen lebarnult. Ami a nagy baj, hogy a szám is megégett, részben a nap miatt, meg a hideg is rá tett egy adaggal! Ma már annyira aggasztóvá vált a helyzet, hogy elővettem azt a zacsit, amibe a kézkrém kifolyt és azt kezdtem a szájacskámra kenegetni. Édi lányom ajándéka volt ez, mikor a lagutóbbi nagy túrámra indultam. Annak bizony már több mint egy éve. Úgy emlékszek van egy naptej is abból az időből. Meg kell keresnem!