Május 17

Május 17. Kedd.
Wageningen-Arnhem-Loo 33.km. Képek: 34, 35, 36,
Már nyolckor nekiindultam. Olyan nagy volt a sodrás és a szél gyengécske, hogy alig haladtam. Szerencsére egy másfál órai hajókázás után, ami 2 km-nyi utat jelentett, zátonyra futottam. Komótosan megreggeliztem, kv. cigi. aztán hintáztattam a hajót. Meg bíztam a gondviselésben. Egy jó óra után fel is figyelt rám. Persze lehet, hogy addig is figyelt, de az volt a dolgok rendje, hogy maradjak még egy kicsit. Következetesen nem kapcsoltam be a hajómotort. Talán már irtam, hogy a benzin az nagy kincs, mert drága is, meg nehéz itt a nomád világban hozzá jutni. Annyira elszánt voltam ez ügyben, hogy a zsilip kapujáig is vitorlával mentem, mint az igazi nagy hajósok, mikor még nem volt motor a nagy hajókon, csak a vitorla, meg az ügyesség. Persze ki már motorral álltam, hisz nem akartam megvárakoztatni a többi zsilipelőt. A zsilipkapu kijáratánál azomban rögvest lekapcsoltam :-) Szóval eldöcögtem Arnhemig. Találtam is egy kikötőt a város elejénél. Majd lesz később is, gondoltam.
Hát nem lett. Ráadásul annyira össze szűkül a városban a meder, hogy motort kellett használnom, hogy beérjek a központba. Volt ott valami yachthaaven egy öbölben, de valahogy nem volt szimpi. Így tovább indultam. Még egy órát nyomtam a motorral, míg kiértem a városból, ahol a házak már nem vetnek akadályt a szélnek. Végre kezdett erősödni is a szél így haladgattam. Néha elállt és akkor meg tolattam. Végig sarkantyúk közé szorítják ezt a folyót is, hogy ne rombolja a partot. Ettől annyira felgyorsul, hogy helyenként nem ritka a 4-5km/órás sebessége. Megint össze találkoztam egy köteles komppal. (lényegében egy zsinórra van kötve) ügyesnek és figyelmesnek kell lenni az átjutáskor. Szél éppen nem nagyon volt, megint bekapcsoltam a hajómotort. Így összesen vagy két és fél órát motoroztam. Itt Loo-nál találtam egy szép és csndes öblöt. Ma ha minden jól megy itt éjszakázok :-)