Május 12 Zajlik az élet

Május 12. Csütörtök.
Képek: 27,
Szerencse, hogy tegnap beterveztem egy mosást mára, mert így nem fáj annyira a szivem, hogy maradnom kell. Akkora brutál nagy a szél, hogy pár óra alatt Rotterdam-ban lehetnék. Sajna pont az ellenkező irányba megyek Arnhem felé. Csak megfordul a szél valamikor. Óbudán a siklóernyősök szerették mindig a keleties szelet, mert jókat lehet távot repülni vele a Balaton felé.
Nos akkor valóban marad a mosás. Idő közben, annak ellenére, hogy két horgonyon is vagyok, bizony, bizony lassan ráfújt az erős szél a partra. Ha nem lett volna ott egy legalább egy köbméteres kőrakás a vízben, annyira nem is lett volna baj. Nagyon puha finom homokos a part, meg a meder is. Az megfogott volna óvatosan. A partra csak nem fújta volna ki ezt az egy tonnás hajót a szél!  :-)
Eltelegetett lassan a nap. Késő délután végre közelebb jött a rakéta ember akit már nap közben is igyekeztem innen a távolról megcsodálni! Készítettem róla két kis videót. Na annak a visszanézése nem volt annyira katartikus élmény, mint élőben látni azt. Ahogy az felém magasodott, az bizony nagyon félelmetes megrázó élmény volt. Sajna a tablet látószöge nem adja vissza azt az érzést. Ráadásul hamarabb is abba hagytam a felvételt, míg oda ért volna. Azért kicsit attól is féltem, hogy rázuhan a hajóra. Amúgy az itteni helyi rajok nyomulnak a dzsetszkíkkel rendesen. Böhöm nagy darabok, nagy teljesítménnyel. Lányok is vannak rendesen. Olyan amazon félék lehetnek.
Beadtam az unalmast és levágtam a bajszomat, szakálamat. Magyarán megborotválkoztam :-)  egész kultúrált formám lett!

INTERMEZZO
Már elmúlt 7 óra és kiücsörögtem a fedélzetre bámészkodni. Bámultam a szélcsndes sima vízfelszint. Tiszta a víz, így jól lehetett látni a mederfeneket. Gondoltam is itt jól lehetne kincsek után keresgélni. Érdekes ez az optikai csalódás. Olyan, mintha lenyúlhatnél a fenékig. Olyan közelinek tűnik. Ahogy nézek körbe, hát látom, hogy kis szigetecskék emelkednek ki a vízből körülöttem. Vulkáni tevékenység az biztos nem lehet. Csökken a víz szint. Próbáltam elfordítani a kormányt, de az már megfeneklett. A horgony leakadva, azt sem tudtam mozdítani. Beindítottam a hajómotort, de semmi. Megint gázt adtam és gyorsan előre mentem az orr részbe. Az tehermentesíti a tatot és megemelkedik vagy 10 cm-t. Siker! A horgonyt is kifordította az elmozdulás, így mind a kettőt fel tudtam húzni. Megmenekültem.
Gondolom nem a dagály lehetett a ludas, mint inkább a szomszédos  vizi erőmű. Duzzasztás van feléjük a túl oldalon. Úgy mond elzárták a csapot. Elnézve a parti köveket egy jó fél méternyivel csökkent eddig a víz szint. Remélem tovább nem fog, mert nem akarok itt rekedni. Holnap indulnom kell! Vagy erre, vagy arra!!!