Július 15. Péntek
Viesvilleből, Sambreville-be. 37km.
Ezeknél a zsilipeknél jól lehet parkolni. Reggel, mire neki indultam Én maradtam egyedül a kikötőben. Jött e következő zsilip, ami leeresztett 10 méternyire. Bosszankodtam is, hogy ennyi magasságot veszítek, amit majd lehet, hogy vissza kell másznom. A második, meg a harmadik is 10-10métert eresztett lejjebb. Ez van! Fogadjuk el. Az utána következők már csak 5-6 métert. Egyszer sak elértem egy szép helyre, ahol mindenféle papírokat csináltak nekem. Nem tudom mifélék, de az ügyintéző hölgy a lelkemre kötötte, hogy "gardé, gardé vú" Na hát Én akkor gardírozom ezerrel! Amúgy míg várakoztam a szárazföldön, azaz a hivatalban, azt vettem észre, hogy dölöngélek. Pont úgy mint ahogy a hajó ringatni szokott. Egyszerűen nem tudtam mozdulatlanul megállni. Nagyon furi érzés volt :-)
Kacskaringósra váltott az út. Szép volt a vidék. Még a gyárakkal ipartelepekkel is jól megbarátkoztam. Azaz a látványukkal. A zsilipeknél vizet vételeztem. Most van egy pár palackkal. Aztán egy hídhoz értem, ami fel volt lobogózva. Ott virított a magyar zászló is. Lefényképeztem! A városban meg is álltam egy kikötőnél. Nagyon hullámzós, de kiépített. Sajna WiFi itt sincs!!!
Ui. Nem tudom, hogy Knokki-Heisten, vagy Zeebruggeben milyen idő van, de itt végre, napsütésben, melegben utazok. Jut nekem is a nyárból ezek szerint. Jobb így utazni, mint fagyoskodva a tengerparton lenni!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése