Május 9

Május 9. Hétfő.
Képek: 19, 20,
Ma megint hosszú utat tettem meg. Még annális hosszabbat. Láttam vidrát, meg a hollandok szép házait, és volt alkalam hosszan elmerengni a fák szegélyezte csatorna szépségében és vadregényességében, mert sajna oda nem igazán fújt be a szél. Ezek a hollandok, olyat csinának az állatkáknak, hogy… hogy is nevezzem, valami -féle lépcsőt amin az állatkák, gondolom leginkább madarak, át tudnak totyogni a fiókáikkal a csatorna hullámteréről a védett elzárt vizekbe. Meg mindefénle költőhelyet is raknak ki, amit a madarak birtokukba is vesznek. Fehér gólyát is láttam két helyen. Egy nagyfeszültségű távvezetékre fészkelték be magukat. No meg mindenféle kis madár fiókát, mert belőlük mostanság egyre többn van. Szóval azért haladtam rednesen. 4-re a zsilipekhez értem, ahogy terveztem. Pedig beiktattam egy jó fél órás ebéd szünnetet. Ment is minden, mint a karikacsapás. Gomb megnyom, kapu kinyilik, Én be, majd ki. Erre jön az utolsó zsilip a tenger előtt. 5 méter a szint külöbség. Ahogy engedik a vizet, hát a hajó orra kezd elfordulni. Nem tudtam a helyzetet megmeteni. A hajó keresztbe fordult a zsilipben, meg is szorulva kicsit. Sikerült addig noszogatnom, míg kiszabadult, de háttal. Mit volt mit tenni kitolattam :-) Mintha mi sem törtét volna és ez volna a világon a legtermészetesebb. Végre kiértem a tengerre. Szél volt, még az iránya is tetszett. Haladtam rendesen. Kivéve az utolsó szakaszt, mert ott anyira szembe fújt a szél, hogy nem haladtam csa 0- és 2km/óra között. Minden képpen sötétedés előtt a szigetre akartam érni. Egy óra bekapcsolt motorral. Menyi sok üzemanyag veszteség!!!

INTERMEZZO
Megyek komótosan, hát látom ám, hogy egy kis model vitorlás úszik a vízen. Közben meg két csions lány is napozik nem messze a parton. Nem is tudtam melyikre figyeljek jobban :-) Ahogy közelebb érek a kis vitorláshoz, látom ám, hogy nem is vitorlás, hanem napernyő. Erre észre veszem hogy egy 60 körüli pasi integet nagy lelkesen, hogy ott a napernyője vegyem ki. Preciziós manőver! Ember a vizben, mentési gyakorlat :-) Ügyesen kiemeltem a fuldokló napernyőt, amelyik elsűlyedni készült. Vissza vittem az emberek, hogy örvendezhessen. Szemlátomást örült neki! Gondolom a lányoknak fújta el az erős szél a napernyőjét, az ember meg élt az alkalommal, kimenttette velem és most ment a lányokhoz, hogy learathassa a babérokat!!! Most sajnáljam tőle azt a kis örömöt, amit okoz majdan neki, hogy a két fiatalka leánykával beszélgethet egy cseppet? Sajálni nem sajálom, csak irigylem!