Május 29. Vasárnap.
Antwerpen-Terneuzen 75km. Képek: 55.
Nyolckor indultam a kikötőből. Fél kilenckor nyílik a híd. Aztán a zsilipnél vártam vagy háromnegyed órát. Mikor behajóztam, jött az ember, mondta várni kell egy órácskát, mert jön a másik hajó. Lett abból kettő is! Azaz két óra. A hajó megérkezett. (kép 55) Az ember nagyon szerette vezetni, mert nem akarta parthoz kötni, hanem ott koordinálgatta a zsilipben a hajót :-) Féltizenkettőkor már mentem is. Nagy volt a sodrás így a tervezettől eltérően Terneuzen felé vettem az irányt. Igaz szembe szélben, de legalább haladtam. Holnapra déli szelet mondott, az nekem nem jó, hisz arra megyek. A fontos kijutni Belgiumból. Szépen haladtam. Néha motor bekapcs, aztán a vitorla. A szél nem volt erős, de haladtam! Lefelé a folyón. Ha más nem a sodrás vitt. Egyszer csak azt vettem észre, kiszélesedik a folyó és már nincs sodrás. viszont a szél erősödött. Haladtam lassan!! Jó másfél óra múlva azt vettem észre, hogy a folyó visszafelé folyik és a szél is elkezd bedurvulni. Mi a franc ez? Megfordultam volna úgy, hogy észre sem vettem? Ahogy elhaladok egy bólya mellett megállapítom, hogy a 10km/órából már csak 5km/óra maradt. Azon agyaltam, hogy ez a dagály lehet. Hamarosan ez a sebesség már csak 3/km/óra lett. Ráadásul az eső is eleredt. Alig haladtam!!! Erre jön szembe egy vitorlás. Szép is nagy is, hátszélben árnak lefelé. Erre a Hülye Picsa felém fordítja a hajóját. Próbálok balra kitérni, erre ő is húzza felém a kormányt. Mi a francot csinál ez, mikor kényelmesen kerülhetne engem, vagy akár mi. Be kellett kapcsolnom a motort, ami a kapkodásban nem is igazán sikerült. Ráadásul odaértek az érkező hajó hullámai a teherhajóval együtt. A Hülye Picsa, meg próbál odajönni hozzám, hogy segítsen. Legalábbis gondolom azért próbált mellém állni. Agyatlan egy népség ez a holland. Motor beindult, kövér gáz, spuri a veszélyzónából.
Nézem a GPS-t. Terneuzen túl messzi van, hogy sőtétedés előtt oda érjek. Ha csak valami csoda nem történik! A szél már viharos lett. Gondolom a Balatonon már az összes vészjelző rakétát fellőtték volna Én meg csak mentem és mentem. Nem volt mit tenni. Kikötő sehol. A lankás ártér használhatatlan a kikötésre! Számolgattam! Ha bekapcsolom a motort akkor talán, talán, talán! De a motor legutóbb is leállt. Valami dugulása lehetett. Ezen a háborgó vizen meg nem tudom megszerelni. Főleg nem ebben az esőben. Magas fordulaton ment, de ha vissza vettem gázt, megállt. Nyomtam neki magas fordulaton. Fel is gyorsultunk 7km/órára. Pár rendörségi hajó elhaladt mellettem, de nem kockáztatták meg az igazoltatást a viharban. Kikönyököltem a hajó oldalán, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog ,hogy viharban esőben a háborgó tenger torkolatban vitorlázgatok. :-) Gondolták biztos a kikötőbe megy. Ne zavarjuk meg szegényt. Csak elértem a kikötőt. Fél kilenc! Sötét lett! Bevontam az orrvitorlát és a kikötő bejárathoz kordináltam magam. Motor indít, meg újra és újra, de semmi. Már be sem indul! Na akkor megyek egy kis pánikot kelteni a kikötőbe! Félvitorlával behajóztam, majd mikor megvolt a lendület, azaz sebesség, bevontam azt is. Egész jól bekoordináltam a zsúfolt kikötőbe a hajókát. Ráadásul, tökéletesen, koppanás nélkül beparkoltam. Gyorsan szereltem egy kis motort. Aztán átálltam egy másik helyre, mert ott pokolian nagy volt a hullám verés, ráadásul valami privát hely volt. Nem tudom ez milyen, ahol most vagyok, de maradok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése