Augusztus 6. Szombat
Doleből, Thoraisebe.  40km.
Nagyon rosszul aludtam az este. Minduntalan felébredtem, várva, hogy mikor virrad. Bevallom, nem akartam kikötői díjat fizetni. Amúgy tetszett reggel arra ébredni, hogy hőlégballonok emelkednek a magasba.

 7-kor neki is indultam és láss csodát a zsilip működött. Ez az Én napom lesz. Nem véletlen, hiszen tegnap négyszer is bele léptem a kutya szarba. A következő zsilip is kinyílt. Viszont becsukódni nem akart. Vagy háromnegyed órát vártam a kezelőre! Megoldotta. A következő zsilipnél is hasonló helyzet alakult ki. Bementem, de a zsilip nem akart működni. Aprócska reményt keltett bennem, hogy a kapu lassan bezáródott. Amúgy semmi! A kezelőt nem akartam csesztetni, majd csak megoldom. Aktiváltam a zsiliphez érkezés távirányítóját. A kérdésre, hogy merre akarok menni azt mondtam lefele. Gondolván, hogy így kinyitja a felső kaput, és azon akkor kislisszolhatok. Sejtettem, hogy nem lesz kíméletes a zsilipfeltöltés, hisz a gép azt gondolta a zsilipben nincs senki és semmi. Jó volt a megérzésem!!! Az összes beömlő nyílást kinyitotta. Amit akkor ott átéltem, a sordást, az örvényeket a hirtelen emelkedést az nem volt semmi. Mindazon dolgokra rátaláltam abban a két percben, amit Albert Einstein csak keresett. :-)
A továbbiakban semmi nem történt. Sima út volt. 4-re  ide is értem Thoraise-be. Végül is nem rossz menet lett. Sajna azt egyre jobban kezdem érezni, hogy kifutok az időből. Annyira fáj a vakbelem, hogy az csak na. Bázelről már letettem. csak Molhuose-ig megyek!