Július 28. Csütörtök
Roville-Devant-Bayonból, Igneybe.
A reggel megcsináltam a vitorla árbóc helyét. Már réges, régen időszerű lett volna. Komfortos lett a hajó. Kibővült a mozgásterem, no meg nem akadok el a kötelekben, sodronyokban. Meg a fejemet sem verem be annyiszor. Szemerkélős esővel indult a nap. Nem volt vészes. Az esővédő ponyva megvédett.
Ahogy indul a nap, olyan lesz végig :-( Na ez szarul indult! Az első zsilip sima menet volt. A második csak nem akart kinyílni. Kigyulladt mind a két piros lámpája. Szervíz szünet! Vagy jó fél órába telt mire megérkezett a Szövtezs Anzs :-)  Megbuherálhatta, mert átjutottam rajta. Meg köszöntem a segítséget, mire a szokásos választ kaptam "derien" Ezt olyan aranyosan tudják mondani ezek a francia lányok, hogy mindig majd elolvadok :-)  A következő zsilip sima ügy volt. Aztán megint elakadtam. Mikor kinyilt a zsilipkapu egy nagy rakás fa állta el az utamat. Már a kapu is nehezen bírkózott meg vele. Mindig meg, meg állt. Be is szorult mögé nagy rakás fa. Na elkezdtem elterelgetni az útból, mire a kapu elkezdett bezáródni. Be is csukódott Én meg a kettő között ragadtam. Telefonálok a kezelőnek, hogy bent ragadtam a zsilipben. Majd csak lesz valami. Minden esetre a sok fát szépen a partra raktam. Másoknak se okozzon gondot. Aztán áthajóztam a zsilip túl oldalára, ahol a zsilip kezelő karja van. mikor húzni akartam volna a kék kart, hát megint megjelent a kis Szövtezs Anzs. Ami amúgy annyit jelent szerintem, hogy Mentő Angyal. Szépen megköszöntem, hogy kinyitja a kaput, mire jött az elolvadok válasz, derien :-) A következő zsilipnél simán átjutottam. Megyek a következő felé, erre látom, hogy a tábla, amire írva van, hogy itt kell nyomni a zsilipkapu nyitásához a távirányítót, hát valami fekete festékszóró sprayval le van fújva. Na gondoltam a sok jó ember között itt a Franciáknál is vannak rossz gyerekek!!! Beérek a zsilipbe erre még a létrán sem kezdek el felmászni oda szalad egy pöti garszon és kérdezi meghúzhatja?! Mondon neki, igen. Erre odaszalad a karhoz és beindítja a zsilipet. Basszus. Felmászok gyorsan elvonszolom a hajót a kapuból és már jön is a víz. Ezek meg négyen közben ott lábatlankodnak, rosszalkodnak. Az egyik a kerítést rángatja a másik meg a láncot próbálja kivenni. Na sikerült is neki. Kiszakította! Aztán kérdezi, hogy foghatja e a kötelet. Azt nem! Pá dö tu!!! A kis terroristák. Erre az egyik rálép a kötélre, amit húznom kellett volna, hogy irányban tartsam a hajót. A többiek meg előttem jöttek, mentek jobbra, balra. Na megelégeltem. Mondtam nekik kifelé a zsilipből. Hát nem mentek ki. Az egyik leült a partjára, úgy hogy belelógott a lába a zsilipbe. A víz meg emelkedett és a hajó meg kezdett kifordulni a gyerek lába felé. Basszus ez itt ledarálja a gyerek lábát. Engedjem el a hajót a zsilipkapunak, vagy rugjak egy akkorát a gyerekbe, hogy kirepüljön  a veszélyzónából? Na mindegy nehéz szülés volt. Rákiabáltam, hogy kifelé. Felállt és odébb lépett. Nagyon mérges voltam. Ezek az unatkozós rossz gyerekek nagyon veszélyesek!!! Kapu kinyílt, bepattantam a hajóba gázt adtam és el innen. Épp jött a zsilipes autó, mondom neki, hogy csináljon valamit ezekkel a gyerekekkel, mert nagyon rosszak!!!
 Mentem tovább. Erre elkezdett szakadni az eső. Olyan igazi nyári felhőszakadás. Meg is álltam  a zsilip előtt vártam egy negyed órát mire elállt. Nem akartam megázni. A következőnél is esett, de az már csak olyan szemerkélős, apró szemű volt. Kezdtem kifutni az időből. Na ma a mindegy is mindegy. Találtam egy klasz kikötőt, ahonnan szerintem elérhető a bevásárló hely, meg benzin kút is akad szerintem. Epinal-nak még várnia kell rám holnapig!